Ma nem mentünk el a kontrollra, mert sajnos az éjjel belázasodtál! Még soha sem volt lázad, mióta itthon vagyunk.A hajnali szopinál éreztem, hogy melegek a kezecskéid nagyon és sokkal tovább is voltál cicin, mint szoktál.Megmértem a lázad és igazam volt.Először megijedtem, bepánikoltam, minden féle szörnyű diagnózisok jutottak az eszembe, aztán sikerült valahogy megnyugtatnom magam és felnőtt módra viselkednem. Más tüneted eddig nincs-szerencsére.Kicsit nyafi vagy, de nem veszélyes, reggel ugráltál a kiságyadban, mintha minden rendben lenne, csak a kipirosodott arcocskád és szemöldököd árulkodott a bajról. Délelőtt adtam egy lázcsillapítót, ami szépen hatott is. Most várom, hogy felébredj a szundiból és újra megmérhessem a hőmérsékleted. Jó lenne ennyivel megúszni, de felkészültem-technikailag és pszichikailag is- az esteleges betegségre. Mázsás kő nyomja a szívem, még akkor is, ha ez csak egy síma vírus is valószínűleg. Sok-sok pozitív energiát küldök feléd és gyógyító puszikkal vesszük fel a harcot a betegség ellen. Ha pedig ez nem elég, akkor holnap irány a doktornéni!