<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>A mi csodababánk</provider_name><provider_url>https://prucsok.cafeblog.hu</provider_url><author_name>prücsök23</author_name><author_url>https://prucsok.cafeblog.hu/author/prucsok23/</author_url><title></title><html>&lt;P&gt; Ma vasárnap van és mi megint kettesben vagyunk. Apa sokat dolgozik. Az este tágra nyílt szemekkel néztél, mikor megérkezett! Mintha azt kérdezted volna, ,,hát te meg hol voltál&quot;,? Különleges kapcsolat van köztetek. Mintha csak tudnád, mennyire akart Téged és mennyire bízott benned. Hetente többször megtette a kétszáz kilómétert, hogy láthasson az intenzíven, míg én feküdtem a műtét után! És mikor ő telefonált, hogy érdeklődjön az állapotod felől, neki mindig jót mondtak! Rengeteg pozitív energiát kaptunk tőle abban a nehéz időszakban. Mintha az elmúlt tizenhárom évben erre tartogatta volna az optimizmusát, hogy akkor legyen a támaszom, mikor igazán szükség van rá. Az élet apró cseprő dolgaiban inkább én vagyok derűlátó. Vajon Te kinek a tulajdonságait öröklöd majd? Most még nehéz lenne megmondanom. &lt;BR&gt;Holnap viszont velünk lesz a papa is , majd csapunk egy jó kis családi napot!&lt;BR&gt;&lt;BR&gt;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>