Írni kellene már….
2010 május 3. | Szerző: prücsök23
Rengeteg gondolat fogalmazódott meg bennem, eseménydús napjaink voltak és talán ezért is nem volt időm leírni őket.( vagy mert nincs mindig bátorságom)
Kezdjük a változásokkal a Te életedben kicsim. A leglényegesebb, hogy nem szopizunk tovább. Miután tudomást szereztünk róla, hogy kistesó érkezik, már kezdtem érteni, miért érzem magam halálosan kimerültnek. Két gyerkőcöt táplálni nekem most soknak tűnik. Érdekes, de számomra nehezebb volt az elválasztás, mint Neked. Most esténként összebújunk, elmesélem a napi eseményeinket.Az érdekes részeknél mindig kuncogsz :-)).
Nem tudom, írtam -e, hogy kibújt a harmadik fogacskád, fenn oldalt, nem igazán ahol vártuk.
A hétvégén itt voltak a bécsi nagynénimék, akik még nem találkoztak veled. Aranyos és barátságos voltál velük, nagyon el voltak veled ragadtatva. Kaptál egy házikót, telis-teli labdákkal, szám szerint kétszázötvennel! Csudára élveztétek Ágival, szépen játszottatok. Habár, még tartasz tőle, azért egy kicsit kezdtek megbarátkozni!
Furcsa volt a majális, mert minden a négyen kismamik vagyunk! 🙂 Szinte látom magam előtt, hogy két év múlva hogyan szaladgál egy csomó lurkó az udvarunkon!
Amikor egyik bejegyzésemben a gólyákról írtam, nem számítottam rá, hogy minket is meglátogat.
Hoppá, már hallom a hangod a szobából! Ali aludtál egy órát 🙁

A legszebb szülinapi ajándék tőled
2010 május 16. | Szerző: prücsök23
De nem erről szerettem volna írni. Hanem arról, hogy megtetted az első önálló lépéseid!!!!!! Éppen a konyhában készítettem saját szülinapi tortám, mikor elengedted mindkét kezecskéd és csak néztél rám, hogy most mi legyen. Biztatásomra elindultál felém, és sikerült néhány lépést tenned. A te sikerednél csak az én örömöm volt nagyobb azon a május nyolcadikán! Azóta egyre bátrabb vagy és nem mondanám, hogy jársz egyedül, de elindultunk azon az úton! Már nagyon vártuk Öröm nézni, ahogy sétálgatsz a kanapétól a fotelig vagy éppen valamelyikünk karjaiba tartasz.
. Közben a fogacskáid is egymás után bújnak elő. Valamelyik nap meglepetten tapasztaltam, hogy már összesen hét recét lehet a szádban kitapintani.Kettő van lent és a többi felül. Elég jól viseled a fogzást!
Elfelejtettem egy szintén fontos eseményt leírni. Április utolsó hétvégéjén ugyanis korababa találkozó volt nálunk. Három anyuka, négy babóca meg persze az apukák. Jó volt benneteket nézni, ahogy tipegtek a füvön, kommunikáltok egymással, mosolyogtok nagyokat vagy éppen sírtok valamiért. Mint mikor mi voltunk a lányokkal a koraszülött osztályon. Együtt sírtunk és együtt nevettünk minden nap, több mint egy hónapon keresztül. Egmás kincseiért ugyan úgy aggódtunk, mintha a sajátunk lett volna, gombóc volt a gyomromban, ha azt láttam, valamelyikük inkubátoránál összegyűlik a személyzet. De mindez már a múlté. Ami megmaradt, az néhány kedves új barát.
Igyekszem majd nem lemaradni a bloggal. Nem szeretném elhanyagolni.Fontosak az emlékek, mert sok mindent elfelejtünk, kár értük!
Oldal ajánlása emailben
X