Ez meg az
2010 június 19. | Szerző: prücsök23
Az állatkertezés annyira jól sikerült a mamáékkal, hogy azóta naponata többször elmondod, hogy múúúúú (mármint a szürkemarhák így bőgtek) és hopp-hopp- tehát a fóka így ugrott ki a vízből. Mikor ezt a két mondatot hallom, akkor tudom, ezt az élményt eleveníted fel nekem. Csuda meleg volt az elmúlt héten, de szerintem ez téged nem túlságosan zavart! Délelőtt és délután is pancsoltál a kertben vagy a barátaink medencéjében. Csap-csap, pancsi. Ezzel hozod a tudtunkra, ha vízre vágysz! Egyszerűen nem tudod megunni! Azt a csillogást a szemedben, míg a medencédben lubickolsz, öntözöd magad a langyos vizet. Szerintem órákig benne tudnál maradni, ha engednénk.
Ugyan ilyen csoda számodra a homok is. Egy órán át képes vagy pergetni a homokszemeket az ujjacskáid között. Kislapáttal szórod minden felé, leginkább a saját ruhádra. Meg is nyalod, mikor nagyon belehevülsz a játékba. Már sajnálom, hogy nem örökítettük meg minap, mikor úgy néztél ki, mint egy kisindián, sárcsíkokkal a homlokodon és a szád körül. Milyen kevés kell egy gyereknek a boldogsághoz…….
Nem adom fel
2010 június 6. | Szerző: prücsök23
Még ha a technika ki is fogott rajtam, és nem volt internetem , még ha időm sincs, csak nagyon kevés, akkor sem adom fel a blogod írását! Legfeljebb, ritkábban írok.
Talán onnan kezdem, hogy milyen nagyszerűen éreztük magunk Pesten. Nena és még egy csapat kedves új ismerős érdekessé tette számodra is a kiruccanást. Apának és nekem pedig pihentetővé. Nem is tudom, mikor üldögéltünk együtt ennyit. Nagyokat beszélgettünk, megnéztük a leendő otthonukat, megismertük Sanyi rokonait. Kisangyal voltál. Elfogultság nélkül állítom. Mindenkihez barátságosan közeledtél, jól aludtál, minden remek volt. Mondjuk, nem sokat ettél, de annyi nassolni való mellett, amit beléd tömtek, nem is vártam mást. Már alig várom, hogy megismételjük a látogatást! Azt hiszem, ők is örültek nekün. Neked biztosan, mert a nena könnyek közt búcsúzott tőlünk :-(.
A héten voltam végre ultrahangon. Gyönyörűen látszott a kisbabó, a doktornőnek még azt is sikerült látni, hogy mi van a lába közt :-). Reméljük, nem tévedett! Minden rendben szerencsére, teljesen elégedett a fejlődésével. Kicsit a vérnyomásom megint vacakolt a hétvégén, de most helyrejött. Egyelőre nem tett gyógyszerekre. Már látszik a pocakom, így lassan mindenkivel közöljük a gólyahírt.
Néha átsuhan az agyamon, hogyan fogsz reagálni a kistesóra, mekkora felfordulást okoz ez majd az életünkben. De most még inkább lefoglalnak a napi teendők és még fél év hátravan. Szóval, csak óvatosan tervezgetünk…..
Az elmúlt hetekben nagyon ronda idő volt, esett és csak esett, annyira hideg is volt, hogy újra fűteni kellett. Eléggé unatkoztunk benn, sokat mondogattad, hogy ki-ki. Kicsit rászoktál a tévézésre, de azért a játékaiddal is jól elvagy. A legújabb sláger a kisautó. Du-dúúúú, mondod rengetegszer, ráülteted valamelyik babát és már tologatod is a kocsit. Ahogy beindult a járás, egyre gazdagodik a szókincsed! Apa, anya, mama, tata, báci, bila-bila(ez bringa), nem, nyami, megyek, kokó(kolbász ill. kakaó közös elnevezése). Kimondottan jókedvű gyerek vagy, ha valamit akarsz, azért nagyon tudsz harcolni!De annyira tudsz hízelegni is…..
Ma végre beköszöntött a jóidő! Délután a mamáék ,,elkértek”, hogy elvigyenek sétálni. Apával mi majd pihenünk kicsit. Várom, hogy hazaérjen. Sajnos be kellett mennie ma is. Te szundizol, hason, piros kis kantáros nadrágban, tigrised ölelve 🙂
Első éjszaka nélküled
2010 június 22. | Szerző: prücsök23
Hát, ezen is túlvagyunk! Először töltötted az éjszakát a nagyszülőknél, nélkülünk. Az úgy volt, hogy egy régen látott baráti pár meghívott magukhoz bennünket, de nekik csak az este kilenc körüli idő felelt meg. A mama és apa összeesküdtek ellenem és rávettek, hogy ezúttal te aludj náluk és ne ők jőjjenek! Bevallom, estig azt terveztem, hogy az utolsó pillanatban lemondom ezt a látogatást és inkább maradok itthon az én kisbabámmal. Aztán valahogy mégis elkezdtem bepakolni a kistáskádat, elkészítettük a bilikét és minden kelléket, ami szükséges lehet. Magamhoz húztalak, és elmagyaráztam, hogy a ma estét a mamával és tatával fogod tölteni, ott vacsorázol, ott fürdesz,stb. Mikor ahhoz a részhez értem, hogy mi nem leszünk ott, akkor Apa már rámszólt, hogy hallgassak, nem kell ilyen dráma.(az ő szeme is könnyes volt, láttam).
Megtiltotta, hogy sírjak, mikor otthagyunk, ezért egy könnycsepp nélkül bíztalak rájuk!
Az este kezdetén feszélyezett voltam nagyon, de miután mama megesemesezte, hogy teljesen nyugodtan elaludtál a pancsi és vacsora után, kezdtem én is élvezni, hogy teljesen a felnőttekre tudok koncentrálni és valóban részt veszek a társalgásban. Vasárnap reggel mentünk érted, trauma nyomait nem fedeztem fel rajtad! 🙂
Vidáman mesélted este az ágyon, hogy mama pancsi, mikor kérdeztem, hol aludtál az előző éjszaka.
A következő alkolommal már könnyebb lesz-talán!
Oldal ajánlása emailben
X