Már két hét elmúlt
2009 november 29. | Szerző: prücsök23
Nem szép, hogy ennyire elhanyagoltam a blogunkat. Magyarázkodhatnék, de annak semmi értelme. Igazából, ahogy közeleg a szülinap, úgy jönnek elő a tavalyi kórházi kellemetlen emlékek. Próbálom másképpen felfogni,azt nézni, meddig jutottunk el, de nehéz nem visszaemlékezni!
Aki mostanába nem látott egy-két hétig ,az mind megjegyzi, mennyit okosodtál! Ez tényleg így van! Mint a szivacs, úgy szívod magadba az infókat. Csak egyszer kell megmutatnom, hogy ,,ez a cipő” és legközelebb már te is rámutatsz. A kedvenced azonban a tik-tak. Mikor megmutatod, mindig kacarászol is mellé :-))! A lámpára naponta kb százszor kell rámutatnod. Megérted, amit mondunk, mutatod, ha valamit nem szeretnél! Apa és a vau-vau az első szavaid-hivatalosan! Annyi mindent tudnék még felsorolni, minden nap egy kaland Veled, mert mindig valami újjal tudsz meglepni bennünket. Mi pedig igazi elfogult szülők vagyunk, mindenkinek dicsekszünk, hogy tudsz tapsikolni, tudsz pá-pázni, stb. Ha néhány év múlva visszaolvasok, biztosan megmosolygom ezeket a sorokat, de ebben a pillanatban nagyon fontosnak tűnik, hogy tudod mi a zsiráf vagy a lepke!
Nagyon jól eszel, szurkolunk, hogy elérd a hat kilót szülinapra! A déli szopit kihagytuk a héten. Elég jól viselted, minden nap eltereltem valamivel a figyelmed, a hétvégén pedig már nem is kérted!
Az előttünk álló hét a szülinapodra való készülődésről fog szólni. Nem lesz nagy buli, de azért ki kell takarítani a házat és sütni is kell valamit. Remélem,a nenusod is haza tud jönni, tudom, hogy szeretne velünk lenni!
5 perc egy délelőttünkből
2009 november 11. | Szerző: prücsök23
Hideg, esős, novemberi nap van. Azt tervezem, hogy miközben játszol a szőnyegen, én leírom minden cselekvésed, engedve bepillantást a hétköznapokba. De már meg is hiúsul a terv, met villámgyorsan idemászol. A számítógépnél nincs izgalmasabb.. Persze, mert ezt nem lenne szabad. Nézel rám a nagy kék szemeiddel, mindjárt elkezded rángatni a nadrágom szárát is, hogy vegyelek az ölembe. Egyelőre csak csücsülsz itt mellettem, rázod a fejed Halász Jutka egyik dalára. Egész nap képes vagy riszálni. Próbálsz kapaszkodni az asztalba. El kellet, hogy tegyelek, élesek éle a sarkai. Birtokodba veszed a kisvödröt, amit dobnak használsz, hangosan kalimpálsz. Most meglátod a labdát. Ügyesen forgatod, nézegeted Mikit rajta. Ismét dobolsz. Most valamin felkacagsz, ami kb olyan, mint mikor köhögsz. Nem tudom, mi mulattat ennyire. Huncutul nézel rám, kapok egy angyali mosolyt!:-))
Új dal kezdődik, hangos óóóval fejezed ki lelkesedésed, némi fejrázogatás, tiszta buli. Én is kedvelem ezeket a dalokat. Már fejből tudom őket! Meg kell néznem az ebéded. A brokkoli nem olyan kellemes illata lengi be a lakást. A konyhában is a nyomomban vagy!
Rátalálsz a kisoroszlánra, harapdálni keded a farkát. Ebéd híján…
Mikor meglátod, hogy megint a gépnél ülök,startot veszel.Talán három másodpercre van szükséged, hogy megint a lábamnál csücsülj. Kis nyafi, felveszlek. Innen már kicsit nehezebb a dolog, mert birtokba szeretnéd venni a billentyűzetet. Hh olololool lo hhh . Ez a te hzzászólásod! Így sajnos nem tudok írni, megyünk ebédelni!
Beszámoló
2009 november 6. | Szerző: prücsök23
Hát igen! Amilyen régen írtam, már egy regényt is összehozhatnék lassan. Nem volt netem, meg valahogy az időm sem osztom be tökéletesen, mindig időszűkében vagyok.
Ami a legfontosabb, néhány nappal ezelőtt FELÁLLTÁL! Addig gyakoroltad belénkkapaszkodva a lábraállást, hogy egy délelőtt szépen a kiságyban is elkezdtél álldogálni. Nagy örömmel és izgalommal töltött el téged ez az új tudományod. Engem nem kevésbé! Annál inkább örültem ennek az új fejlődési mérföldkőnek, mert szerdán mentünk a fiziátehez, és gondoltam, most majd jól lenyűgözöd a doktornőt. Mikor 3 hónapja voltunk, még nem tudtál ülni sem. Ehhez képest, a mi örökmozgó lányunk hanyattfekve játszott a vizsgálóasztalon, mindenre rácsodálkozva, hogy ó,óóóóó,óóó. De még véletlenül sem pattantál fel, mint rendesen. Sőt, mikor megpróbált a doki oldalra fordítani, elkezdtél ordítani Én meg tök hülyén éreztem magam, apával együtt, mert soroltuk rendesen, hogy miket tudsz már. Ebből nem sokat prezentáltál, de azért a vizsgálat tükrében és mivel hisz nekünk az orvos , megállapította, hogy nagyon ügyi vagy és nem kell tovább különösebb tornákat végeznünk. Még megjegyezte, hogy nagyon(?) megnőttél, el sem tudja hinni.
Ebben természetesen nem nagyon értek vele egyet. 11 hónaposan még mindig csak 5.5 kiló vagy. Lassan haladunk felfelé. Eddig minden specialista rendben talált mindent, talán nem kéne rágódnom ezen a súlyproblémán. A 820 grammnak ez már a hétszerese szinte. A héten nem ettél olyan szépen, sikerült megint összeszednünk valami vírust, náthásak voltunk. Nagyon remélem, hogy nem erről fog szólni a tél, hogy a taknyodat szívjuk, inhalálunk és raboskodunk itthon. Nagyon gáz! Habár, most, hogy huhognak itt ezzel a h1n1es vírussal, az embernek eszébe jut, hogy önként vonul karanténba. Védőoltáson még rágódunk, illetve konzultálunk gyerekorvossal.
Reggel hét óra van és még mindig alszol. Általában nem szundizol ilyen ,,sokáig”! Múlt éjjel jól aludtunk, háromkor voltál fenn szopizni, de sem előtte, sem utána nem ébredeztél. Ami ritkaságnak számít,mert éjjelente mostanában fel-fel ébredsz Biztosan a nappali testi és lelki megpróbáltatások miatt van így. Rengeteg újdonság minden nap. Minden nap megtanulsz valami újat! Egyre okosabb és csibészebb vagy. Egy rakás szónak a jelentését megérted már. Kacagni kezdesz, ha szopizást, evést,pancsit vagy a kisvakondot emlegetem. Nagyon barátságos vagy idegenekkel is-itthoni környezetben. Amerre megyek a lakásban, te , mint egy kiskutyus követsz. Gyorsan tudsz mászni, egyszer csak hallom a hátam mögött a tenyereid topogását.Tapa-tapa és már a nyomomban is vagy.
Aha, már ébredezel, majd legközelebb folytatom…
Első felállásod sikerült megörökítenem!

Egy egész délelőtt nélküled :-(
2009 november 30. | Szerző: prücsök23
Ma reggel ügyeket intézni mentem a városba. Minden rosszul indult, nem is sikerült elintéznem, amiért mentem, a rendőr is megállított, de végül nem büntetett meg!
Úgy beszéltük meg a nagyiddal, hogy délelőtt náluk maradsz, haladjak kicsit a takarítással. Eddig súroltam a fürdőt. Közben azon agyaltam, hogy milyen hülye vagyok, amint Rád gonolok,gombóc van a torkomban, annyira hiányzol! Csak azért nem indultam még érted, mert nagyi küldött smst, hogy alszol. Még nem voltunk ennyit egymástól távol. Nem könnyű, még akkor sem, ha tudom, hogy jó helyen vagy. Hiányzik a szöszmókolásod itt a háttérben. Lehangoló… Legközelebb már biztosan könnyebb lesz, meg kell szoknod más társaságát is, nem is köthetelek túlságosan magamhoz! Apa biztosan nevetne rajtam, Ő minden nap távol van tőled nyolc órát. Nem is tudom, hogy bírja ennyit a huncut mosolyod nélkül! Hiányzol, nem tehetek róla. El is indulok én lassan, biztosan felébredsz nemsokára!
Oldal ajánlása emailben
X