2009 július 28. | Szerző: prücsök23
Reggel mindig vidáman ébredünk! Milyen jó lenne ezt az érzést meghagyni egész napra! Már négy napja olan nyűgös vagy, hogy este, mikor már elalszol, még akkor is a fülemben hangom a nyafogásod!Átvizsgáltalak tetőtől talpig, és úgy tűnik, minden rendben. Jól eszel, alszol is rendesen,lázad sincs, csak közben valami mégis bánt! Jó lenne, ha mára már visszatérne az én tündéri kislányom, mert érzem, ahogy egyre feszültebb vagyok! Persze tudom, hogy neked a legrosszabb, mert még elmondani sem tudod, mi bánt, segíteni magadon meg végképp nem! Minden trükköt bevetettem tegnap, hogy jobb kedvre derítselek. Még azt is megengedtem, hogy nézd a tévét, játsz a távirányítóval, zongorázz a számítógép billentyűzetén. Ez utóbbi nagy örömmel töltött el! Anyja lánya!:-)
Ha sikerül, ma felhívom a klinikát és szerdán megyünk kontrollra a doktorbácsidhoz. Talán nem lesz kánikula! Az este mértünk: négyezer-nyolcszázhetven gramm. Nem vagyok túl elégedett. De nem is lennék anyuka, ha nem így lenne, igaz?!
Számításba kell vannem , hogy mennyit mozogsz egy nap. Igazi kis Perpetum mobile vagy! Soha nincs megállás! Gyakran vagy négykézláb és billegsz előre-hátra, de még nem sikerül másznod. Ez néha frusztrál téged, látom az arcodon, hogy mennyire akarod, de nem tudod, a kis tested még cserben hagy. Én viszont nagyon büszke vagyok rád, szépen alakul a mozgásod!
Olvasom az utolsó mondatom, és arra gondolok, mikor hagyom abba az elemezgetésed, mikor leszek már lazább? Miért nem mondom egyszerűen, hogy egyre ügyesebb vagy az helyett, hogy számba veszem az összes képességed és összehasonlítom a táblázatokkal. Vajon én normális anyukának számítok??
2009 július 25. | Szerző: prücsök23
Már le kellene feküdnöm,mert nagyon korán szoktál kelni picikém, de most jól esik kicsit magamban lenni! Apa éjszakás, az előbb ment el a barátnőm- még nem vagyok álmos. Mikor az élet nagy dolgairól elmélkedünk, az olyan, mintha megittam volna egy jó erős feketét, felpörget, zakatol az agyam tovább, régi érzések jönnek elő- kellemesek és kellemetlenek! Kell egy kis idő, míg a nosztalgiázás után visszatérek kétezer- kilenc júliusába. Addig írok néhány sort, közben zenét hallgatok. Meg-megnézlek, mert kicsit nyugtalanul alszol, ide-oda forgolódsz, a kiságy minden szegletében voltál már! Ma napközben is elég nyűgös voltál. Azt hiszem, a fogacskád kínoz, bár még nem látok semmi gyanúsat az ínyeden. Azért nem mondanám, hogy rossz voltál, nem sírtál, csak nyűglődtél egész nap.Holnap biztosan jobb nap lesz, talán a szél is elcsendesedik majd, mert az meg engem idegesít, nagyon. Lehet azért, mert, mikor én születtem, nagyon fújt- így meséli a nagyid! Még nem tudom, én majd mit mesélek Neked a születésedről. Azt ugye mégsem monhatom, hogy életem legrosszabb napja volt, de hazudni sem fogok neked. Majd becsomagolom szépen! Vajon mikor fogsz rákérdezni, hogy te hogyan születtél meg hasonlók?! Hú, nagyon előreszaladtam! Pedig én már többet nem sürgetem az időt! Élvezem a mát, még ha nem is bújt ki egy fogunk sem, pedig már megdolgoztunk akár háromért is!
Jó éjszakát!
2009 július 24. | Szerző: prücsök23
A legnagyobb hőségben indultunk el tegnap kontrollra. De nem volt más választásunk, hónapokat kell várni egy időpontra a doktornőnél. Nagyon meg volt elégedve a mozgásoddal, fejlettebb vagy, mint a korrigált korod szerinti tásaid! Titokban rettegtem attól, hogy megint benn kell maradnunk fejlesztésen, de lenyűgözted a mozgásoddal meg a kalimpálásoddal. Meg is jegyezte a doki, hogy látja, nagyon aktív baba vagy!! Három hónap múlva megyünk kontrollra és sokkal kevesebbet kell tornáznunk! Vojtát nem kell többé csinálni. Jupi!!
Vizsgálat közben, nem tudom, milyen gombot nyomhatott meg rajtad, mert mióta hazajöttünk, állandóan a magasba emeled a feneked, a fejeddel meg túrod a földet!Olyan pózokat veszel fel, hogy néha attól félek, kitöröd a nyakad. Annyira másznál kicsim. Azt hiszem, már csak hetek kérdése és vége a nyugalmamnak, mindenütt ott leszel!
Ma is kánikula lesz, nem tudom, milyen programot találjunk ki. Tegnap a kocsiban néha negyvenöt fok is volt. Mondjuk, te egészen jól tűrted kicsim, sokat aludtál a másfél órás úton vagy játszadoztál valamelyik csörgőddel. Hazafelé beugrottunk apa benzinkútjára. Úgy hordozott körbe, mint valami trófeát. Annyira büszke volt rád. Én meg rá, hogy ilyen jó apuka. Még most is mosolyognom kell, mikor eszembe jut, hogy vitt körbe és mondta, hogy ő az én kislányom, tízszer, tizenötször is. Akik tudják a történeted, azok még inkább megcsodáltak!Édesek voltatok 🙂
2009 július 19. | Szerző: prücsök23
Nézlek, ahogy elaludtál a tigrised átölelve. A cumit már magad teszed a szádba, oldalra fordulsz és ha sikerül, mindjárt el is alszol. Mielőtt betakargatlak, rácsodálkozom, mekkorát nőttél! Olyan nagynak tűnsz számomra, pedig még mindig legalább két kilóval le vagyunk maradva. Van időd behozni picim! Szépen eszel az utóbbi időben- igazán(kopp-kopp). Az új kajákat mindig örömmel fogadod. Persze a szopiról azért nem mondasz le egykönnyen!
Apa tegnap szabad volt és nem is csináltunk semmi programot, látogatóba se jött senki. Egy igazi, jó kis családi nap volt. Annyit játszottunk! Kimondhatatlanul élvezted. Nem győzted produkálni magad a papának! Incselkedsz vele, mint egy igazi kis kacér csaj!
Nem lehet nem mosolyogni, mikor huncutul nézel, rugkapálsz a lábaiddal vagy éppen a nagylábujjadat szopizod rendesen. Jól el tudsz játszani magadban is, de azért, ha van, aki nyaggat, annál jobb!
A napokban annyi rossz hírt kaptam az ismerősökről, hogy néha rám tör a pánik, hogyan foglak megvédeni az élet megpróbáltatásaitól vagy vajon mi vár még ránk a kövezkező években!? Régen nagyon higgadt voltam, most meg egyszerűen nem tudok parancsolni az érzéseimnek, ha valakinek a gyerekéről van szó! Kicsit szégyellem, mert mindig jobban tiszteltem az olyan embereket, akik erősek, mint a rögtön összeomlókat. Én pedig azonnal magamba roskadtam, mikor a napokban meghalottam, hogy a barátnőm kisfiúnak adott életet, a kislánya halva született. Az élet kegyetlen! Aztán meg akkor sírtam el magam, mikor a koleganőmmel beszéltem és a kislányáról megtudtam,hogy gyanítják, leukémiás! Várják a szövetmintát! Imádkozom értük,hogy jók legyenek az erdmények! Mikor tavaly elmentem betegszabira, azzal a kéréssel búcsúztam a kórház főnővérétől, hogy ha visszatérek, a gyerekosztályon szeretnék dolgozni. Már nem!!! Maradok a régi helyemen, ahol idősebb betegek vannak, akik nem emlékeztetnek a saját gyerekemre. Én már csak egészséges kisbabákat és csöppségeket szeretnék magam körül!
2009 július 15. | Szerző: prücsök23
Tikkadunk a melegben! Te jobban, mert többet mozogsz, mint én. Most teli a pocakod, így kicsit pihegsz és csak lazán kalimpálsz a lábaiddal. De néhány perc múlva beindul a motor és nincs megállás! Nagyon aktív vagy. Kész csoda, hogy hízol egyáltalán!Tartjuk a heti 120-130 grammot. Ez van.
Melegszik a vized a kis medencédben. Már alig várom, hogy kimenjünk pancsolni egyet. Annyira tudod élvezni, hogy az embernek be kell csüccsennie melléd!
Le sem jegyeztem még az újdonságot, hogy be tudod kapni a lábikódat. Szopogatod a lábujjaid 🙂 Sikerült megörökítenünk is ezt a fontos eseményt!
Ugye mondtam, hogy mindjárt beindulsz?! Már raklak is vissza a takaródra. Úgy tűnik, nem elég nagy, pedig az egész nappalit elfoglalja. Miért jó mindenáron legurulni róla???
Megyek, felszedlek……
2009 július 12. | Szerző: prücsök23
Vajon hogyan őrzöm meg legjobban az emlékeink?? Az idő feltartóztathatalanul múlik, hiába állítanánk meg néha, mikor minden a helyén van! Igyekszem sok fényképet készíteni rólad és a blogunkat is azért vezetem, hogy ne felejtődjenek el dolgok. Az én anyukám nagyon sok mindenre nem emlékszik. Vajon fontos lenne, hogy tudjak magamról régi, régi dolgokat? Számít-e az majd nagylány korodban, hogy nem szeretted a sárgarépát vagy imádtál pancsolni csecsemő korodban? Lehet, inkább nekem fontos, hogy mikor visszalapozom néhány hónapot, láthassam mennyit haladtunk, hogy honnan is indultunk el és hova jutottunk. Vagy mindkettőnknek jelent valamit?Az is lehet, hogy egyszer, egy gyenge pillanatomban kitörlöm az egészet. Talán, ami fontos, azt a szív vagy az agy elraktározza úgyis. Nem tudom…
Néha úgy érzem, sok mindent nem jegyzek le. De lehet, csak elfelejtem. Vajon kiolvasható a sorokból az egyre inkább kibontakozó személyiséged, az, hogy milyen vagy az Életben? Vagy az, hogy ,milyen sokat jelentesz számunkra? Hogy Te vagy a Mindenünk! Majd igyekszem valahogy megfogalmazni mindazt, amit érdemes lenne megőrizni magamnak, Neked vagy az unokáinknak!Talán egyszer valamelyikük szívesen olvassa.
2009 július 9. | Szerző: prücsök23
Már megtanultam értékelni a hétköznapokat. Ha nincs semmi hír vagy újdonság, az jó! Veled persze egyik nap sem olyan, mint az előző. Minden nap egy kicsit többet tudsz, egy kicsit változol. Szóval, most nem történt nálunk semmi egetrengető- szerencsére. Már nagyon vágytunk egy kis nyugira.
Közben eszembe is jutott, hogy ez így nem is igaz! Az az újdonság, hogy tegnap kilyukasztottuk a füled. Van fülbevalód. Hagytam, hogy Apa rábeszéljen. Nagyon nem akartam, aztán, mikor könnyes szemekkel panaszkodni kezdtél, már ő is megbánta. Te egy óra múlva már meg is feledkeztél róla, ő még ma is emlegeti, hogyan sajdult bele a szíve. Pedig mi ez, ahhoz képest, mikor tűket döfködtek a karodba, fejedbe, lábacskádba, naponta többször is! A hegek még megvannak! Remélem, tényleg elfelejted ezeket a fájdalmas emlékeket!
Érdekes dologra jöttem rá tegnap, amit kicsit szégyellek is. Minden kisbabát olyan furcsának látok! Míg régen rajongtam értük és mindegyik csöppséget gyönyörűnek láttam, mostanában csak te tűnsz szépnek, más csecsemők meg egyszerűen nem olyanok, mint te! Ez tuti, valami ösztönös dolog vagy csak én kattantam be??? Nem vagyok elfogult veled, mert látom, hogy picit eláll a füled, hajad sincs sok meg aprócska is vagy. De Te vagy a legbájosabb kis hercegnő a világon! Nekem, más anyukáknak meg biztosan te vagy,,furcsa” . Minden csöppség arcvonásaiban látok most valamit, amit nem tudnék megnevezni, de mielőtt anyuka lettem, nagyon hasonló volt mindegyik baba, most pedig nagyon is különböznek. Ezt nem tudnám megmagyarázni, miért van így. Talán nem is kell….
2009 július 3. | Szerző: prücsök23
Apa szerint fogorvos leszel. Annyira szeretsz turkálni a szánkban, hogy az már tényleg gyanús. Úgy alszol el legkönnyebben, ha közben egyik kezecskéddel felderítheted az arcunk. Néha gyengéden símogatsz, van amikor pedig jól belemarsz az ember pofájába. A hajamat csak nekem tudod cibálni,mert apáét nem éred el! Mindezek miatt kénytelen vagyok a körmeid állandóan tövig vágni,ami szintén nem kis erőpróba.
Hihetetlenül sokat fejlődsz napról, napra. Szorgalmasan csináljuk a gyakorlatokat, biztosan ennek is köze van hozzá! Nagyon szeretnél felülni! Ha valamiben meg tudsz kapaszkodni, felhúzod magad és óriásira nyitod a szemed, hogy ,,Jé, ilyen a világ!”! Ügyesen forogsz, a talpacskád pedig tegnap végre sikerült megfognod és azóta el sem engeded. Nem tudom, honnan ennyi enrgia benned, nappal szinte alig alszol, mindig hancúroznál!Ma reggel, mielőtt apa elindult dolgozni, közénk tettelek az ágyba, mert már hatkor kukorékoltál! Miközben feltöltötted a papát egy kis mosoly-energiával, arról beszéltünk, hogy milyen voltál, mikor hazahoztunk. Csak egy kis ösztönlény. Most pedig egy nagy csibész vagy!A mi kis örökmozgó, vidám kis gézengúzunk!
2009 július 30. | Szerző: prücsök23
Gyors bejegyzés, mert már késő van és fáradt is vagyok, viszont jól esik a nap végén kicsit leülni, rendezni a gondolataim. Még tart a nyűglődésünk, habár ma javuló tendenciát mutat! Kénytelen vagyok türelmesnek lenni, mást úgy sem tehetek.Holnap jön a nenuskád, majd felvidít téged! Már alig várom!
Tegnap elég jól viselkedtél az út altt és a dokinál is. Ő meg van veled elégedve, de mivel én nem (bocsi), a következő kontroll alkalmával meglátogatunk egy endokrinológust is . Biztos, ami biztos, megnézze, nőttél-e eleget az elmúlt hónapokban. Nem hiszem, hogy agyon fog vizsgáltatni, de szeretném, ha mondanának véleményt, hogy megnyugodhassunk!
Kis cukorfalat voltál a kalapodban meg a csíkos rucidban. A rendelőben agyon nyaggattak a gyerekek, az utcán pedig megszólítottak bennünket az emberek. Apával meg csak élveztük az elismeréseket, pedig nem is nekünk szólt! Igazi kis csöppség vagy a többi korodbeli babához képest és ez mindenkit megmosolyogtat. Csak én aggódom egy picit…
Oldal ajánlása emailben
X