Az első IGAZI KARÁCSONY
2009 december 25. | Szerző: prücsök23
Tegnap délután, ahogy letettelek aludni, Apával nekifogtunk díszíteni a fát.Mint a gyerekek, izgultunk,hogyan sikerül majd, tetszeni fog-e neked. Együtt vittünk oda az aranyba öltöztetett, villogó karácsonyfához! Te meg csak nézted, nagy , kerek szemekkel. Nagyon szívmelengető érzés volt, ahogy hárman álltuk körbe a fát! A mi kis családunk!:-)
Gyorsan elmúlt a csodálkozásod és már mentél is a játékaidhoz. Sok dolga van egy ilyen csöpinek! Talán érezted a hangulatát az ünnepnek, mert egész nap nagyon jókedvű voltál. A nagyiéknál, a vacsora alatt is édesen viselkedtél. És rengeteget ettél.Minél nagyobb társaság, annál jobb az étvágyad. Sajnos idén nem ültük annyian körbe az asztalt, ahányan szoktuk, de ma megérkeznek a nenusék is és teljes lesz a család. Persze Rólad szólt az este, mindenki megemlítette, hogy a tavalyi karácsony milyen szomorú volt, idén pedig milyen szép! Tavaly szent este voltál pontosan egy kilós! De ne is beszéljünk erről!
Még alszol a kiságyadban!Legszívesebben cirógatnálak s puszilgatnálak álmodban, de nem akarlak zavarni. Így csak belesuttogom a füledbe, hogy BOLDOG KARÁCSONYT KICSIM!
Dédidről
2009 december 16. | Szerző: prücsök23
Az éjjel sajnos meghalt a dédnagymamád! Apának az egyetlen és nagyon szeretett nagymamája! Még nem értheted, mit is jelent ez a szó, talán még mi felnőttek sem nagyon tudjuk, majd csak akkor fogjuk fel, mikor elhaladunk a háza előtt és többé nem lesz kiért betérnünk. Sajnos, te már nem fogsz rá emlékezni, ezért döntöttem úgy, hogy amennyire lehet-legalább egy bejegyzés erejéig- megőrizzem neked!
Egészen tavaly őszig, míg el nem esett és el nem törte a csípőjét, szupernagyinak is lehetett nevezni! Kilencven éve ellenére, egyedül lakott, sütött , főzött, szomszédolt. Elsétált a templomig, ami korántsem volt közel a kis házához. Míg jó volt a szeme, szívesen olvasgatott és gyönyörűen kézimunkázott. Arádiót szerette hallgattni. A tévétől megfájdult a feje, ezért nem is volt neki. Órákon át tudtam volna hallgattni a történeteit. Úgy Apa gyerekkoráról, mint a saját faitalkori emlékeit.Mesélt róla, hogyan szolgált lánykorában uraknál, mesélt a bálakról és mindenről, amit a majd száz éve alatt látott. Irigylésreméltó memóriája volt az utolsó évig. Annyira tisztában volt az aktuális eseményekkel, hogy mindig arra gondoltam, így szeretnék megöregedni, mint ő. Egy csomó unokával és dédunokával körülvéve. Attól félek, végül mégis egyedül volt, mikor megszűnt dobogni a szíve! De talán még látta maga előtt az embereket, akik szerették őt! Téged kékszeműnek hívott, mert elfelejtette a neved gyakran.Végül rajta is kifogott az idő, néha megtréfálta az emlékezete. Utolsó alkalomkor, mikor nála jártunk, átsuhant az agyamon, hogy kellene csinálni egy közös képet rólatok, de nem vittem a gépet. Gondoltam, majd legközelebb…
Ha kicsit nagyobb leszel, biztosan kérezősködni fogsz a családról, ősökről. Akkor majd mesélünk neked a dédiről, aki már nagyon idős volt és nem tudta megvárni, hogy felcseperedj! Így élnek tovább az emberek a gyermekeikben, unokáikban és dédunokáikban, míg az idő el nem homályosítja teljesen az emléküket!
Isten magával Katinéni!
Karácsonyra készülünk
2009 december 15. | Szerző: prücsök23
Amikor az embernek gyereke születik, minden megváltozik! Ezzel semmi újat nem mondok, mégsem tudom nem így kezdeni a bejegyzésem! Mindent másképpen nézek, másképp készülök a karácsonyra, mert Te már itt vagy velünk és azt szeretnénk, ha szép, meghitt ünneped lenne. Ha pedig neked az lesz, akkor nekünk is az eddigi legszebb karácsonyunk lesz! Duplán várom az ideit, mert sajnos tavaly az intenzíven töltöttük, távol a családtól, még egy csomó aggodalommal, félelemmel és kétségbeeséssel a szívemben. Könnyekkel a szememben néztem a feldíszített fát ami mellett az inkubátorod volt és csak reméltem, nagyon reméltem, hogy majd Neked is díszítünk karácsonyfát, meggyújtjuk a csillagszórót és talán énekelünk is, ha Apát rá tudom venni!
Már nem vagyok kétségbeesve, boldog vagyok, teli a szívem, hogy vagy nekünk. Elcsépeltnek tűnik, de tényleg a legnagyobb ajándék vagy az élettől!
Tehát izgulok, mint egy gyerek, mert ez az első közös karácsonyunk és nagyon fogok igyekezni, hogy családias legyen, ne legyek feszült a tennivalók miatt, hanem élvezzem a hangulatot, ami ilyenkor belengi az otthonokat. Még néhány nap és jön a Jézuska. Együtt várjuk kicsim 🙂
Hétköznap
2009 december 11. | Szerző: prücsök23
Azt hiszem, ritkán írok a mindennapjainkról. Arról, hogy hogyan múlnak a napjaink, ha éppen semmilyen kontollra nem megyünk, papírokat sem kell intéznem vagy éppen vendégek nélkül töltjük a délutánt(ez ritka)!
Ma hideg, esős nap van. Ki sem tudtunk menni. Reggel felébredtél hat után, mikor Apa elindult dolgozni. Alig tértem magamhoz ilyen hajnali időpontban. Hiába bújtunk össze, már nem voltál álmos. Verted a cumiddal a fejem meg sikongattál, hogy vegyelek ki a zsákodból!Bújtál hozzám a nyálas kis arcoddal. Imádom ezeket a reggeli hancúrokat. Ilyenkor mindig mosolygós vagy és tűröd, hogy agyon szeretgesselek. Peluscsere és öltözés után jön a reggeli. Általában valami kásás kaja. Soha nem eszel reggel sokat, nem ez a kedvenc étkezésed!
Délelőtt általában jól eljátszol egyedül is. Míg pakolászol a játékaid közt vagy olvasgatod a könyveket, addig sikerül ezt -azt megcsinálnom. Ha ilyen korán kelsz, akkor fél tíz körül bealszol még egy fél órácskára. Igyekszem ezt az időt jól kihasználni, nem mindig sikerül. Ébredés után uzsonna. Általában valami gyümölcs keksszel.Mutatod a fejecskéddel, ha nem kérsz többet.
Míg készítem az ebéded, általában a lábaimnál mászkálsz. Felkapaszkodsz minden széken, hűtőmágneseket rakosgatsz nagy lelkesedéssel!
Amint meglátod a kistányérod az ebéddel, annyira felpörögsz, hogy az csuda. Csak nyafogsz, míg az első falat a szádba nem kerül!Nem igazán értem ezt az extra-türelmetlenséget!Ebédkor mindig teli tömöd a bendőd!:-))
Kaja után irány szundi. Még mindig úgy alszol el, hogy az arcom símized! Erről nem igazán szertnélek leszoktani. Igazából nekem is nagyon megfelel így! 🙂
Általában már felébredsz, mire apa megjön munkából. Mindig sikítva fogadod(ezt igazán irigylem tőle)! Délután játék, séta ,esetleg bevásárlás vagy egy kis csavargás a program. Most, hogy ilyen hamar sötétedik, kicsit nehezebben mozdulunk ki, de igazából jól esnek a nyugis délutánok. A vacsora néha küzdelemmé fajul, mert megtörténik, hogy már fáradt vagy vagy nem éppen az ízlésednek megfelelő a kaja és nem vagy hajlandó (sokat) enni. Ezt a luxust pedig nem engedhetjük meg magunknak! Azért igyekszem nem megútáltatni veled az étkezéseket. Valami kompromisszumra mindig hajlandó vagyok!
Már tudod, hogy fürdés előtt van a hancúrozás a nagyágyon. Akár milyen fáradt vagy, mindig van energiád, hogy fél órán át izegj-mozogj, ugrálj és mászkálj. Akkorákat kacagsz! Ilyenkor töltöm meg az elemim-azt hiszem és szerintem Apa is. Meg mikor nézünk, ahogy pancsikolsz a kis kádadban. Minden este ugyan úgy és mégsem monoton, hanem meghitt és kedves számomra ez a rituálé! Szopizás közben már általában elbóbiskolsz. A kiságyban magadhoz húzod a tigrised és már át is léptél álomországba!
Az első szülinap
2009 december 6. | Szerző: prücsök23
Vegyes érzelmekkel készültem kicsim az első szülinapodra! Természetesen nagy-nagy örömmel tölt el, hogy betöltötted az első évet, egészségesen,vidáman! Kicsit nosztalgiáztam is a születésedről, de ezek inkább fájdalmas élmények, ezért inkább koncentráltam a feledatra, hogy minden vendég jól érezze magát, közben pedig a Te nyugalmad se zavarjuk meg! Tegnap még kicsit örömködő-szomorkás hangulatom volt, ma viszont teli vagyok energiával, mintha csak azt vártam volna, hogy ez az egy év elmúljon, minden nehézségével és buktatójával. Csak előre nézünk mától! Annyira , de annyira büszkék vagyunk rád, amennyire csak egy szülő büszke lehet a gyermekére!
A mi kis csomagunkból nagylány lett, igazi kis eleven gyermek. Tündéri voltál az ünneplés alatt, élvezted, hogy a központban vagy. Az egész család eljött, barátok is. Mikor elénekeltük a Boldog szülinapot, be kell valljam, hogy könnyek szöktek a szemembe, mert jó érzés, ha szeretnek, de , ha te szerethetsz valakit ennyire, az sokkal jobb! A rengeteg ajándék, a kedves szavak, a hangulat, minden annyi pozitív energiával töltött fel bennünket, ami elég lesz a következő évre is. Megálltunk egy pillanatra, visszanézni, és azt hiszem, jól csináljuk. Legalábbis a mosolyodból ezt olvasom ki!
Isten éltessen kislányom! 
Két ünnep között
2009 december 28. | Szerző: prücsök23
És tegnap délután (végre) lezajlott a karácsonyi hajcihő! Igazán szép volt, hogy minden unokatesó, nagynéni, nagybácsi, nagyszülő és dédi meglátogatott bennünket, de nagyon fárasztó is! Nekem. Te viszont kimondottan élvezted, hogy a figyelem központjában voltál alláandóan. Nagyon jól viselkedtél, elbűvölve a rokonságot. Sok szép ajándékot is kaptál, főleg ruhácskákat. Ma szerintem eléggé unatkozol itthon velem, kettesben. Még mielőtt újra visszaszoknánk a hétköznapokra, itt lesz az Új Év és kezdődik elölről minden…
Mindig azt írom, hogy egyre ügyesebben mozogsz. De ez így van,nem írhatok mást. Szerencsére nagyon törekszel és lassan utoléred a kortársaid. Bátran lépegetsz a bútorok mellett. Már bármiben megkapaszkodsz és felállsz. Szinte alig kell tartanod magad! Az ujjacskáid is ügyesen használod, minden morzsát fel tudsz szedgetni, az újdonság az, hogy meg is eszed őket :-O! Mikor a szobából azt hallom, hogy nyam-nyammmm, akkor már tudom, valami jó falatra bukkantál-szerinted. Egyre viccesebb vagy, nagyokat lehet veled játszani! És tudsz puszit is adni. Néha csak úgy, spontánul is odanyomod az ajkaid az arcomhoz. Fantasztikus érzés! :-)) Apa és a nagyi is kaptak már egy-egy cuppantóst(hosszú könyörgések után)!
Rengeteget írhatnék még! Egyrészt, mert rohamosan okosodsz, minden nap meglepve bennünket, másrészt, mert ünnepek alkalmával az ember kicsit szentimentálisabb lesz, mint rendesen és átgondolja a kapcsolatait és az Élet más fontos dolgait. Valahogy, mégis szürkének tűnik, ha mindezt mondatokba öntöm. Különben is , egy Neked szóló naplónak talán nem ez a lényege.(?) Ne tudom, mi az, amt majd szívesen olvasol a gyerekkorodról. Ha magamból indulok ki, bármi jó lenne. Mert kevés emlék maradt fenn, sajnos elfelejtődnek ezek az élmények, hamarabb, mint gondolnánk!
Oldal ajánlása emailben
X