Új családtag

2010 augusztus 28. | Szerző: prücsök23

A tegnapi nap igazán izgalmasan kezdődött. Tudtuk, hogy unokatesód születik. Egy újabb hercegnő :-). Kihasználva egy barátnőm, azonnal érkeztek a hírek a szülészetről. 12 óra 10 perckor megszületett a kis Emma, 3,5 kilóval,52 centivel.Mintha csak a könyvekből lépett volna ki. Milyen csodálatos, hogy van mms,mobilok és hasonló kommunikációs lehetőségünk. Hamarabb láttuk a csöppséget,mint az anyukája. Kiköpött nővére! Tegnap eldöntöttem, hogy az összes gondunkat félreteszem egy napra és csak a jóra fogok gondolni,arra, hogy ti, gyerekek vagytok az élet értelme. És ezek nem csak üres frázisok, ilyenkor érzi az ember, hogy igen, ezért születtünk, hogy szülhessünk, új életeket hozzunk a Világra! Isten hozott a családban Emma!

A mi kis művészünk

2010 augusztus 25. | Szerző: prücsök23

 Két hónappal ezelőtt, ha a kezedbe adtam a ceruzákat, maximum szétdobáltad őket vagy rakosgattad vissza a dobozba, rosszabb napokon pedig megrágtad szegényeket. Ehhez képest, az elmúlt hetekben állandóan koptatod őket. Számtalan alkotás született már. Benn nagy papírokra rajzolsz, kint pedig a betonra, színes krétákkal. Egyelőre nem csillapodik a lelkesedésed ez az új hobbid után, Firkálsz és firkálsz, néha pöttyözgetsz, ma pedig köröket is rajzolgattál. Kedvenc színed a lala (lila) és mindig gágát illetve bácsit kell rajzolnunk! Körülbelül ezer liba van már a ház körül :-)) Igazán örülök, hogy így lekötöd magad, annál is inkább, mert a szakik szerint ez fejleszti a beszédkészséged is!Mikor fáradt vagy, akkor ilyen pozícióban alkotsz!

Kicsit írok magamról is. Tegnap voltam megint dokinál, természetesen magas volt nála a vérnyomásom, mert totál para vagyok, hogy mit mond megint. Szerencsére a múlt heti ultrahanghoz képest nőtt a kicsink, a laborom sem katasztrófa, ezért halasztjuk a kórházas dolgot és megcsinálunk még néhány vizsgálatot. Ezeket le kell szerveznem, mert csodálatos egészségügyi rendszerünk van. és ha nem vagy találékony, akkor nyugodtan feldobhatod a talpad… Voltam egy homeós doktornőnél is, várom a csodát, őszintén. Kicsit, mintha nyugodtabb lennék, de lehet, hogy csak kezdem feladni vagy kezdek elcsüggedni? Holnapra biztosasn több pozitivizmus lesz bennem, csak az éjjel rosszul aludtam és ez kihat a mai hangulatomra is. Ez volt a zárójeles rész, amit nem tudom, hogy ebbe a blogban kellene-e vezetnem, de másik nincs.

Ismét

2010 augusztus 19. | Szerző: prücsök23

 Voltak itthon nenusék szabadságon. Nekem ez mindig Hawaii, mert sokat foglalkoznak veled, társaságom is van, programot is szervezünk, szóval extra. Most is jól sikerült a látogatásuk! Voltunk lenn a Dunán egy egész napot. Ment a horgászás ezerrel, Te pedig élvezted a természetet. Ahogy kiszálltunk az autóból, felragyogott a tekinteted! Nagyokat csetlettél-botlottál az egyenetlen terepen, de ez nem akadályozott meg benne, hog felderítsd a környéket. Mama és tata futottak utánad, engem hagytak pihenni a vízparton. Tényleg szép nap volt :-).
Az elmúlt napokban volt egy csomó kontrollvizsgálatunk. A szemészeten kisebb eltérések vannak csak, de minden tolerálható, állítólag. Csak egy év múlva kell újra mennünk. Pszichológus, gyógypedagógus is megnézett. Ez utóbbit teljesen lenyűgözted, mert tényleg nagyon jól érezted nála magad és kommunikatív, kedves kisgyerek voltál. A mozgásodon és beszédeden van még kis fejleszteni való, de nagyon eszes vagy- ez a szakmai véleményük, röviden. Szerintem egyszerűen imádni  való vagy! Nyugodt, kiegyensúlyozott kislány, aki nyitott a világra és lassan ismerkedik is vele. Igazán élvezet most veled itthon lenni, látni, ahogy egyre önállóbb leszel, csak néha kell egy kis támasz tőlünk, fizikai vagy lelki. A mosolyod minden pénzt megér, ez a mi nyugtatónk, a lelki balzsamunk!
Egy gyermek, minden áldozatot megér, mert valami olyan csodával ajándékoz meg bennünket nap mint nap, ami nélkül nem is tudom, hogyan lehetne élni. Ezért is vállaltuk be ezt az újabb kisbabát, az újabb terhességet, bízva a szerencsénkben, hogy most gördülékenyebben mennek a dolgok. Sajnos, nem így alakul. Az utolsó ultrahangon már legalább tíz nappal le van maradva a babánk, kevés  a magzatvizem és megint magas a vérnyomásom. Sírva könyörögtem ki a doktornőtől, hogy ne tartson benn a kórházban. Nem tudnék nyugodt lenni, ha nem vagy a közelemben. Itthon is ihatom a gyógyszert, figyelem a vérnyomásom és a jeleket, sajnos felkészült vagyok a témából. Rettenetesen aggódunk Apával, mert már tudjuk, mi vár ránk és ez megijeszt bennünket. Keddig kaptam haladékot, akkor eldönti a doktornő, hogy hogyan tovább. Félek, hamar elküld a klinikára és akkor száz kilóméter fog elválasztani a szertteimtől, magam maradok a kétségbeesésemmel,a kérdéssel, hogy mi lesz ezzel a kicsi élettel itt bennem, mik az Úr tervei velünk…

Beszámoló

2010 augusztus 2. | Szerző: prücsök23

 Szóval, megjártuk a gyerekklinikát,amit már vártam nagyon. A doktornőd szerint már nem vagyunk elmaradva mozgásilag a kortársaidtól egy cseppet sem! Szuper! Egyetértett az észrevételeimmel, hogy kicsit még x a lábad, meg nem is taposol tökéletesen, de ezeket majd kinövöd, szerinte.  Nagyon kellett sietnünk, hogy odaérjünk az ultrahangra, pontosabban el is késtünk! Érdekes találkozásban volt részünk. Az egyik újszülött-intenzíves nővér ugyanis nemrég átszegődött ebbe a privát rendelőbe. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam. Mikor elkezdtünk nosztalgiázni, bevallom, el is pityeredtem, mert rámrontottak az emlékek! Ő volt, aki először a kezembe adott téged (erre csak egy-két ott dolgozó hajlandó). El sem akarták hinni, hogy te korababa voltál, kacérkodtál mindenkivel, puszilgattad a hasam, hogy ott a baba, meg nagyokat kuncogtál. Aztán, ahogy elkezdődött a vizsgálat, egyre inkább elveszítetted a türelmed! Végül apának ki kellett, hogy vigyen a rendelőből. Ami nem baj, mert így tőlem hallhatta, hogy a kisfiú, mégis kislány, hiába poénkodott a nővérekkel, hogy ő csak jött megnézni a fütyijét és már megy is! Viccet félretéve, a doktornő szerint rendben van a baba, ám egy kicsit kisebb (gyűlölöm ezt a mondatot), ezért 3 hét múlva szívultrahangot kell végeznünk. Szerencsére, a saját orvosom megnyugtatott, hogy ez csak elővigyázatosság, szerinte minden rendben.  A hazafelé úton nem szárnyaltunk azért, Apa kicsit szomorkás volt,hogy nem lesz kivel fociznia,én pedig kicsit aggódtam az eredmény miatt, de biztosan minden rendben lesz majd, csak kicsit túlérzékenyek vagyunk!