öt nap, négy orvos és csak egy diagnózis

2009 szeptember 24. | Szerző: prücsök23

 Eredetileg jól ki szerettem volna magam panaszkodni. De lassan elillant a mérgem vagy csak egyszerűen többet bírok már.Ezért csak összefoglalom a múlt hét eseményeit! Csütörtöki védőoltás ugye elmaradt, vasárnap a doktornő mindent a legnagyobb rendben talált, ahogy pénteken az ,,új neonatológusunk”is. Kedden endokrinológus is közölte,hogy OK vegyünk egy labit, tüdő OK. Aztán bekönyörögtem magunk a ,,régi doktorbácsonkhoz szerdán, aki szemöldökráncolással közölte, hogy ,,ENNEK A GYEREKNEK TÜDŐGYULLADÁSA VAN”. Maguknak senki nem írt ki antibiotikumot!? No comment. Megint járunk inhalálni, iszod a gyógyszert és gyorsan rendbe jössz, mert miért ne jönnél. Kezdetben háborogni akartam ebben a bejegyzésben, de nem teszem.
Inkább leírom, milyen izgága vagy, még így is. Egy pillanat nyugtod sincs. Egyre ügyesebben mászol, már rájöttél a technikára, pár ,,lépést” sikerül is tenned. Ha valki azt mondja, hogy egy gyerek örökmozgó, azt mondom, OK, de hogy ezt szó szerint kell érteni?! Ha nem a kezed jár, akkor a lábad vagy a szád, de leginkább egyszerre mind! Állandóan dobolsz, kalimpálsz, tapogatsz, vakerálsz, rugdosol, ugrálsz!:-) Most megint egy hatalmasat ugrottál fejlődés terén. Sok szónak érted a jelentését, daj-dajozol folyamatosan, imádsz kukucskálni, minden érdekel. Kapaszkodsz és szeretnél felállni. És mindezt akkora lelkesedéssel, hogy az embernek muszáj mosolyognia. Annyira élvezed, hogy Apa itthon van még szabin, akkorákat játszotok! Talán ezért nem engedem meg, hogy elkeserítsenek a hozzá nem értő, akadékoskodó orvosok vagy a betegséged. Mert látom, hogy jól vagy és mert MINDENT megér, hogy velünk vagy, hogy a miénk vagy! Szeretlek!

Nagyon bánt

2009 szeptember 17. | Szerző: prücsök23

 Ma szinte semmi sem jött össze. Nagyon rosszul érzem magam és kimondhatatlan lelkiismeretfurdalásom van. Elmentünk védőoltásra és inhaláción kötöttünk ki Veled! A doktornő már megnézegetett meg mindent beirkált, hogy OK, amikor megkértem, hallgasson meg, mert reggelente köhögsz kicsit-mint Apa és én is. Aztán még a hallgatóval a fülében megjegyezte, hogy ,, Ma minden elkomplikákódik nekem”. Már láttam a lelki szemeim előtt, ahogy csomagolok a kórházba, mert tüdőgyulladást kaptál.Éreztem, ahogy elönt a pánik! Szerencsére erről nincs szó, de nem tiszta a tüdőd, ezért most pár napig terápiára kell járnunk. Kedvem lett volna sírva fakadni,meg magamat jól felpofozni, amiért nem hoztalak el előbb. Magyarázhatom magamnak, ahogy akarom, ez anyaságom kudarca és nagyon rosszul érzem magam miatta. Sajnálom, kicsim, igazán! Már nem csinálhatom vissza, de legközelebb, azonnal viszlek az orvoshoz, még ha nincs lázad és jó a közérzeted is. Felelőtlennek érzem magam, pedig eddig azt hittem, nem vagyok az!
A doki után még elmentünk vérvételre-szerencsére jók az eredményeid! Meg a beutalókat intézni jövő hétre, de itt nem jártunk sikerrel, holnap reggel újra kell mennünk!
Délután még temetésre mentünk Apával. Pocsék volt ez a mai nap.:-(
Annyi mindenről írhatnék, sokkal vidámabb témákról, de most csak ez forog a fejemben. Hétfőn voltunk állatkertben, ez volt az első alkalom, hogy a kisbabánkkal mentünk. Nagyon jól éreztük magunk, a mi  kis családunk! A hétvégét pedig a nagyiéknál töltöttük, ott is aludtunk, és jó is volt, nem viselt meg nagyon a környezetváltozás. Csak néztelek, ahogy Ágival szeretgetitek egymást és annyira szép volt. Persze voltak kevésbé felemelő pillanatok is. Játékok körüli civakodások, esések miatti ordítás, de ez ugye mind benne van a pakliban, ha az embernek kisgyereke van. Horgászni is eljutottunk. Tetszett Neked a nád susogása, a szúnyogok kevésbé! Zajlik az élet ezerrel, most, hogy Apa itthon van szabin, egy pillanatot sem unatkozunk. Nem is tudom, lehetne talán egy kicsit lassítani…

Névnap

2009 szeptember 11. | Szerző: prücsök23

Tegnap Nikoletta napja volt. Elkapott a nosztalgia, szerettem is volna írni, de estére már nem jutott energiám rá! Most meg már nem olyan… Tavaly ilyenkor nagyban örömködtünk,mert szólt a genetikus, hogy egészséges kislányt várunk. Még emlékszem, hogy potyogtak a könnyeim, több heti bitzonytalanság után! Mennyire boldog voltam, hogy egészséges vagy és semmi sem igaz abból, amikkel riogattak bennünket! MINDENT próbáltunk kivizsgáltatni, az összes létező vérvételt megcsinálni, speciális ultrahangot, stb. Csak azért, hogy biztosra menjünk! Csakhogy biztosra soha nem lehet menni. Ami meg van írva a Nagykönyvben, annk meg kell történnie! Valamiért megtörténnek a rossz dolgok is, talán, hogy megtanítsanak minket arra, aminek addig nem voltunk a birtokában. Tavaly szeptemberben már volt igazi terhes pocakom, Tulajdonképpen csak ekkor volt, mert november végére szinte teljesen eltűnt a hasam.
Valahogy, ettől a naptól kezdett bennem tisztázódni, hogy odabenn tényleg egy kis személy, egy kis hölgyike éldegél. Hogy, Te tényleg VAGY! Ezt nehéz megmagyarázni, de kezdetben egy csík vagy a teszten és innen el kell valahogy jutni addig, míg megszületik egy gyermek, míg alakot ölt!Közben talán szép lassan sikerül az embernek ezt a csodát felfognia.
Hát, mégis sikerült kicsit nosztalgiáznom, Kár, hogy mindig kicsit keserédesre sikerednek ezek a bejegyzések, pedig voltak nagyon boldog pilanatok is, míg Téged vártunk babucikám!

Ez kb egy évvel ezelőtt készült kép!Szinte az egyetlen pocakos!

Közlekedünk

2009 szeptember 7. | Szerző: prücsök23

 Nem kezdeném már megint úgy a bejegyzésem, hogy még mindig nem mászunk.Nehéz azonban másról írnom, hiszen arról szólnak a napjaink, hogy egyre inkább felfedezed a környezeted, nagyobb és nagyobb területeket hódítva meg a lakásból. A legkülönbözőbb módokon haladsz előre, illetve inkább hátra!És mivel nem mindig látod, merre is tartasz, számtalanszor beszorulsz különböző bútorok alá illetve közé!A kimászást még gyakorolnod kell! A leggyakoribb, hogy legurulsz a szőnyegről a parkettára, és hason csúszkálsz hátrafele a kezeiddel lökdösve magad, közben néha forogsz jobbra ill balra, attól függően, merről pillantottad meg az új célpontot. Kissé bonyolódott a helyzet, most, hogy felültél. Ugyanis fenéken csúszni is jó dolog, és a kisember több dolgot el is ér így. Micsoda boldogság ül ki az arcodra, mikor a fenekeddel fényesíted a padlót!:-) Azért adunk esélyt a hagyományos mászásnak is, esetleg sikerül összehangolnod néhány klasszikus mászó mozdulatot, de ez nem izgalmas, inkább gurulsz és tekeregsz, míg meg nem szerzed anya papucsát. És ez így megy egész nap, csak néhány szusszanásnyi szünettel! Ahhoz képest, hogy órákon át gimnasztikázol, eddig kevés sérülést szenvedtél. Hála Istennek! Persze mi ettől is halálra rémültünk, egyszer még a fagyasztott borsót is rá kellett tennünk a homlokodra, hogy ne legyen pukli. A tévét be sem kell kapcsolnom, mert nagyon szórakoztató, amit művelsz. A barátaink is mindig rácsodálkoznak, hogy mindig , de mindig mozgásban vagy, nem ismersz akadályt, bármin átküzdöd magad. De ezt már tudtuk eddig is, ezt már bebizonyítottad kilenc hónappal ezelőtt! Szóval, egy cseppet sem bánom, hogy ilyen vagy, inkább büszke vagyok rá(d)!

 

                       

A fotel alá már be tudsz mászni, csak kifelé nem megy még!

Dobozba zárt pillanatok

2009 szeptember 3. | Szerző: prücsök23

Az imént, míg altattalak és összeért az arcunk, arra gondoltam, milyen jó lenne megőrizni ezt a pillanatot! Ahogy a puha kis bőröd az enyémhez ér, ahogy hallom a szuszogásod a fülemben! Gyorsan elmúlnak a napok és egyszer majd egyedül fekszel le, már nem igényled a társaságom! Pont ezért, nagyon igyekszem kiélvezni ezeket a pillanatokat! Ugyan ez jutott eszembe tegnap is, mikor a mosogató előtt álltam, Apa pedig dajkált téged. A rádión ment valami bulis szám, Apa felerősítette és táncoltunk mi hárman. Sikítottál örömödben, nagyon élvezted, ahogy a ritmusra mozgott a tested, hozzá pedig mi is bohóckodtunk. Meg jó nagyokat röhögtünk magunkon is meg Rajtad is. Olyan szép pillanat volt! Ha az ilyen konkrét események el is halványulnak, azt hiszem, a nyomuk bennünk marad. Az energia, amit adnak, feltölt minket és talán könnyebben bírkózunk meg a mindennapok gondjaival, mert tudjuk, igazából mi számít és becsüljük azt, amink van!
A héten nem terveztünk különösebb programokat.Meglátogattuk a dédit és a nagyszüleidet is tegnap, de mivel gyakran látod őket, ez nem jelent igazi kalandot számunkra! Hétvégén lehet megint elmegyünk horgászni, majd meglátjuk, milyen idő lesz. Már mocorogsz is, nem aludtál valami sokat!Megyek.

Megeredt a nyelved

2009 szeptember 1. | Szerző: prücsök23

Nem mondhatnám, hogy egy sokat gőgicsélő baba lennnél. Általában, csak akkor adtál hagot érzelmeidnek, ha valami nagyon tetszett, de akkor is inkább csendesen. Tegnapelőttig.  Mi történt azon az éjszakán, nem tudom, de azóta be nem áll a szád! Már kitörölted a ,,gőőő,ögőőő” szavakat a szótáradból és hosszasan ejejejejjejezel. Meg egész monológokat folytatsz, hol kiabálva, hol szelídebben, hol kacarászva. Apával a hasunkat fogjuk, mikor így kitör belőled a beszéd. Nagyon cuki vagy! Érdekes, milyen hirtelen indult be ez a folyamat! Most mindig kiabálsz, ha valamit szeretnél, szabályosan hívsz bennünket.
 Kicsit magamról. Tegnap este elkezdtem tornázni-végre. Én nem a terhesség alatt híztam meg, mint a normális emberek, hanem most, mióta kevesebbet szopizol. Kajamennyiség meg ugye maradt, eredmény meg egy kis pocak és jó nagy combok. Kicsit tartottam tőle, hogy izomlázam lesz, de ez a dvd kifejeztten szülés utánra javasolt. Igaz, hogy már ennek 9 hónapja, de jobb későn, mint soha! Már alig várom az estét, hogy mindenki elvonuljon és megint szánhassak magamra pár percet. Ez lelkileg is jó dolog, nem csak a testet hozza kondiba.Éreztem, ahogy az oxigén átjárja minden sejtem, szuper volt. Már annyira ellustultak az izmaim!.Remélem, sikerül kitartanom. Annyit kell fogynom, hogy beleférjek a kitűzött nadrágba!