5 perc egy délelőttünkből

2009 november 11. | Szerző: prücsök23 |

Hideg, esős, novemberi nap van. Azt tervezem, hogy miközben játszol a szőnyegen, én leírom minden cselekvésed,  engedve bepillantást a hétköznapokba. De már meg is hiúsul a terv, met villámgyorsan idemászol. A számítógépnél nincs izgalmasabb.. Persze, mert ezt nem lenne szabad. Nézel rám a nagy kék szemeiddel, mindjárt elkezded rángatni a nadrágom szárát is, hogy vegyelek az ölembe. Egyelőre csak csücsülsz itt mellettem, rázod a fejed Halász Jutka egyik dalára. Egész nap képes vagy riszálni. Próbálsz kapaszkodni az asztalba. El kellet, hogy tegyelek, élesek éle a sarkai. Birtokodba veszed a kisvödröt, amit dobnak használsz, hangosan kalimpálsz. Most meglátod a labdát. Ügyesen forgatod, nézegeted Mikit rajta. Ismét dobolsz. Most valamin felkacagsz, ami kb olyan, mint mikor köhögsz. Nem tudom, mi mulattat ennyire. Huncutul nézel rám, kapok egy angyali mosolyt!:-))
Új dal kezdődik, hangos óóóval fejezed ki lelkesedésed, némi fejrázogatás, tiszta buli. Én is kedvelem ezeket a dalokat. Már fejből tudom őket! Meg kell néznem az ebéded. A brokkoli nem olyan kellemes illata lengi be a lakást. A konyhában is a nyomomban vagy!
Rátalálsz a kisoroszlánra, harapdálni keded a farkát. Ebéd híján…
Mikor meglátod, hogy megint a gépnél ülök,startot veszel.Talán három másodpercre van szükséged, hogy megint a lábamnál csücsülj. Kis nyafi, felveszlek. Innen már kicsit nehezebb a dolog, mert birtokba szeretnéd venni a billentyűzetet. Hh olololool lo hhh . Ez a te hzzászólásod! Így sajnos nem tudok írni, megyünk ebédelni!