5 perc egy délelőttünkből

2009 november 11. | Szerző:

Hideg, esős, novemberi nap van. Azt tervezem, hogy miközben játszol a szőnyegen, én leírom minden cselekvésed,  engedve bepillantást a hétköznapokba. De már meg is hiúsul a terv, met villámgyorsan idemászol. A számítógépnél nincs izgalmasabb.. Persze, mert ezt nem lenne szabad. Nézel rám a nagy kék szemeiddel, mindjárt elkezded rángatni a nadrágom szárát is, hogy vegyelek az ölembe. Egyelőre csak csücsülsz itt mellettem, rázod a fejed Halász Jutka egyik dalára. Egész nap képes vagy riszálni. Próbálsz kapaszkodni az asztalba. El kellet, hogy tegyelek, élesek éle a sarkai. Birtokodba veszed a kisvödröt, amit dobnak használsz, hangosan kalimpálsz. Most meglátod a labdát. Ügyesen forgatod, nézegeted Mikit rajta. Ismét dobolsz. Most valamin felkacagsz, ami kb olyan, mint mikor köhögsz. Nem tudom, mi mulattat ennyire. Huncutul nézel rám, kapok egy angyali mosolyt!:-))
Új dal kezdődik, hangos óóóval fejezed ki lelkesedésed, némi fejrázogatás, tiszta buli. Én is kedvelem ezeket a dalokat. Már fejből tudom őket! Meg kell néznem az ebéded. A brokkoli nem olyan kellemes illata lengi be a lakást. A konyhában is a nyomomban vagy!
Rátalálsz a kisoroszlánra, harapdálni keded a farkát. Ebéd híján…
Mikor meglátod, hogy megint a gépnél ülök,startot veszel.Talán három másodpercre van szükséged, hogy megint a lábamnál csücsülj. Kis nyafi, felveszlek. Innen már kicsit nehezebb a dolog, mert birtokba szeretnéd venni a billentyűzetet. Hh olololool lo hhh . Ez a te hzzászólásod! Így sajnos nem tudok írni, megyünk ebédelni!



Címkék:

Beszámoló

2009 november 6. | Szerző:

 Hát igen! Amilyen régen írtam, már egy regényt is összehozhatnék lassan. Nem volt netem, meg valahogy az időm sem osztom be tökéletesen, mindig  időszűkében vagyok.
Ami a legfontosabb, néhány nappal ezelőtt  FELÁLLTÁL! Addig gyakoroltad belénkkapaszkodva a lábraállást, hogy egy délelőtt szépen a kiságyban is elkezdtél álldogálni. Nagy örömmel és izgalommal töltött el téged ez az új tudományod. Engem nem kevésbé! Annál inkább örültem ennek az új fejlődési mérföldkőnek, mert szerdán mentünk a fiziátehez, és gondoltam, most majd jól lenyűgözöd a doktornőt. Mikor 3 hónapja voltunk, még nem tudtál ülni sem. Ehhez képest, a mi örökmozgó lányunk hanyattfekve játszott a vizsgálóasztalon, mindenre rácsodálkozva, hogy ó,óóóóó,óóó. De még véletlenül sem pattantál fel, mint rendesen. Sőt, mikor megpróbált a doki oldalra fordítani, elkezdtél ordítani Én meg tök hülyén éreztem magam, apával együtt, mert soroltuk rendesen, hogy miket tudsz már. Ebből nem sokat prezentáltál, de azért a vizsgálat tükrében és mivel hisz nekünk az orvos , megállapította, hogy nagyon ügyi vagy és nem kell tovább különösebb tornákat végeznünk. Még megjegyezte, hogy nagyon(?) megnőttél, el sem tudja hinni.
Ebben természetesen nem nagyon értek vele egyet. 11 hónaposan még mindig csak 5.5 kiló vagy. Lassan haladunk felfelé. Eddig minden specialista rendben talált mindent, talán nem kéne rágódnom ezen a súlyproblémán. A 820 grammnak ez már a hétszerese szinte.  A héten nem ettél olyan szépen, sikerült megint összeszednünk valami vírust, náthásak voltunk. Nagyon remélem, hogy nem erről fog szólni a tél, hogy a taknyodat szívjuk, inhalálunk és raboskodunk itthon. Nagyon gáz! Habár, most, hogy huhognak itt ezzel a h1n1es vírussal, az embernek eszébe jut, hogy önként vonul karanténba. Védőoltáson még rágódunk, illetve konzultálunk gyerekorvossal.
Reggel hét óra van és még mindig alszol. Általában nem szundizol ilyen ,,sokáig”! Múlt éjjel jól aludtunk, háromkor voltál fenn szopizni, de sem előtte, sem utána nem ébredeztél. Ami ritkaságnak számít,mert éjjelente mostanában fel-fel ébredsz Biztosan a nappali testi és lelki megpróbáltatások miatt van így. Rengeteg újdonság minden nap. Minden nap megtanulsz valami újat! Egyre okosabb és csibészebb vagy. Egy rakás szónak a jelentését megérted már. Kacagni kezdesz, ha szopizást, evést,pancsit vagy a kisvakondot emlegetem. Nagyon barátságos vagy idegenekkel is-itthoni környezetben. Amerre megyek a lakásban, te , mint egy kiskutyus követsz. Gyorsan tudsz mászni, egyszer csak hallom a hátam mögött a tenyereid topogását.Tapa-tapa és már a nyomomban is vagy.
Aha, már ébredezel, majd legközelebb folytatom…

Első felállásod sikerült megörökítenem!

Címkék:

még nem egészen egészségesen

2009 október 19. | Szerző:

Sajnos egész hetünket a betegség árnyékolta be.Szerdára sikerült nekem is megfáznom, 
hogy még izgalmasabb legyen. 
Kedden elvittünk a dokihoz, egyáltalán nem tetszett neki, ahogy szuszogsz.
Azóta inhalálás, antibiotikum,ma pedig megkértem egy  tüdőspecialistát, hogy meghallgasson .
Csütörtökön allergiapróbára megyünk. Ma vérvétel is volt.  Még írhatnám oldalakon keresztül, hány orvos nézett meg a héten, hány helyen. De ezek nem olyan fontos emlékek, amire majd kíváncsi leszel a tizennyolcadik szülinapodon! Az annál inkább, hogy tegnap sikerült felállnod és az ágyba kapaszkodva álldogálltál egy rövid ideig. Minden ilyen apró haladás, óriási örömmel tölt el bennünket!:-))
Imádod a kutyusokat, és próbálod utánozni őket, mikor behallatszik az utcáról az ugatásuk! Egyre több mindent értesz és egyre ügyesebben közlöd velünk, hogy mit is szeretnél. Mennyit lehet Veled játszani! Csiklandozni, puszilgatni, röpíteni, símogatni. Egész nap elviselnéd, hogy nyaggatunk.
Szombaton a nagyid vigyázott rád. Esküvőre voltunk hivatalosak, de a betegséged miatt(főkeg, mert pénteken rosszabbodott), mi is csak este, fürdetés után mentünk és nem is tudtunk nagyon kikapcsolódni. Pedig készültünk a lagzira, irtó helyesen rázod a kis buksid mikor zenét hallasz, vagy tánci-táncizunk .
A lényeg, hogy lassan javult a bronchitiszed, már könnyebben lélegzel és bízom benne, hogy idén többet nem betegeskedünk. Nagyon szeretnénk megóvni!

Címkék:

Náthásak vagyunk :-(

2009 október 12. | Szerző:

 Pedig olyan szépen indult a hétvégénk! Csütörtökön átestünk a védőoltásokon, péntek hajnalban pedig megérkezett a nenusod. Ez mindig nagy örömmel tölt el, főleg most, hogy lassan két hónapja nem látott már. Rengeteget ökörködtetek, nagyon jól érzed magad a társaságában. Aztán szombat éjjel felültél az ágyikódban és panaszkodni kezdtél. Azonnal tudtam, valami nem O.K.! Folyik az orrod rendesen, és ami megijeszt, köhögsz!Lázad szerencsére nincs, ezért gondolom, hogy ez inkább meghűlés. Holnap délutános a doktornénink,elviszlek, biztos, ami biztos, hallgassa meg a tüdődet. Tegnap éjjel velem aludtál. Apát kiraktuk a kanapéra, mi pedig összebújva szundiztunk. Mikor felsírtál, így könnyebben meg tudtalak nyugtatni. Ma este a kiságyadban alszol, de alig sikerült elaltatnom, ki kellet vegyelek magam mellé, a kezedbe fogtad az arcom és csak úgy merültél álomba. Még érzem a puha, meleg kis kezeid a bőrömön.Olyan drága vagy! Próbáltam sok pozitív energiát sugározni feléd, hogy minél előbb meggyógyulj! Nagyon nehéz látni, hogy szenvedsz. Talán túlzás a szenvedés, de nem érzed magad a bőrödben jól és az ember olyan szívesen cserélne veled, de sajnos nem lehet! Igyekszem sok folyadékot adni, C-vitamint,de igazából tök tehetetlen vagyok. Remélem, reggel már egy kicsit jobban leszel! Apával tök szomorúak vagyunk, pedig ez csak megfázás. Mégis lógatjuk az orrunk, mert a kis csöpikénk beteg :-((

Címkék:

Mászunk végre!

2009 október 1. | Szerző:

 Már két hete szinte állandóan különböző dokikhoz járunk. Meg naponta kétszer inhaláltunk is. Mindig úton.Szerencsére, már jól vagy. Elevenebb, mint valaha! És annyira megjött az étvágyad, hatalmas adagokat kajálsz be! Persze a pelust is töltöd rendesen. Ennyi mozgáshoz kell is energia! Egész jól belejöttél a mászásba.Próbálom videóra venni, ahogy hasítasz, de olyankor azért sem. Már bemászol a konyhába is. Itt a végső ideje, hogy átgondoljuk a lakás többi részét is, és bababiztossá tegyük!
Sikerült néhányszor felállnod , de még csak úgy, ha belémcsimpaszkodsz. Nem nagyon állítalak lábra, mert még aggódom a csípőd miatt. Majd elviszünk egy privát orvoshoz, hogy megnyugtasson bennünket, mert kicsit lazák még az ízületek.
Tegnap voltunk a tanácsadóban. Olyan cuki voltál, nevettél a doktornőre meg produkáltad magad.Az összes játékot megfogtad, megrázogattad.  Beszélni nem akartál, de különben az össz tudományod megmutattad! A doktornő megjegyezte, hogy látszik, sokat foglakozunk veled. Vajon tényleg eleget?
 Hogy mennyire is okosodsz, arra az egyik esti szoptatásnál jöttem rá. Mikor elfogyott a tej az egyik ciciben, te szépen felültél az ölemben és elkezdtél matatni a másiknál. Ezt most már rendszeresen csinálod, pontosan tudod, hol találod a repetát!
Hol van az már, mikor még azzal kínlódtunk, hogy jól bevedd a mellbimbót! El sem hiszem…
Lassan tíz hónapos leszel. Megértesz egy csomó szót.Tudod a napi ritmusunk, mi után, mi következik! Szerintem jó kisbaba vagy, könnyű dolgunk van veled. Persze huncutkodsz is, de mi így szeretünk!
 

Címkék:

öt nap, négy orvos és csak egy diagnózis

2009 szeptember 24. | Szerző:

 Eredetileg jól ki szerettem volna magam panaszkodni. De lassan elillant a mérgem vagy csak egyszerűen többet bírok már.Ezért csak összefoglalom a múlt hét eseményeit! Csütörtöki védőoltás ugye elmaradt, vasárnap a doktornő mindent a legnagyobb rendben talált, ahogy pénteken az ,,új neonatológusunk”is. Kedden endokrinológus is közölte,hogy OK vegyünk egy labit, tüdő OK. Aztán bekönyörögtem magunk a ,,régi doktorbácsonkhoz szerdán, aki szemöldökráncolással közölte, hogy ,,ENNEK A GYEREKNEK TÜDŐGYULLADÁSA VAN”. Maguknak senki nem írt ki antibiotikumot!? No comment. Megint járunk inhalálni, iszod a gyógyszert és gyorsan rendbe jössz, mert miért ne jönnél. Kezdetben háborogni akartam ebben a bejegyzésben, de nem teszem.
Inkább leírom, milyen izgága vagy, még így is. Egy pillanat nyugtod sincs. Egyre ügyesebben mászol, már rájöttél a technikára, pár ,,lépést” sikerül is tenned. Ha valki azt mondja, hogy egy gyerek örökmozgó, azt mondom, OK, de hogy ezt szó szerint kell érteni?! Ha nem a kezed jár, akkor a lábad vagy a szád, de leginkább egyszerre mind! Állandóan dobolsz, kalimpálsz, tapogatsz, vakerálsz, rugdosol, ugrálsz!:-) Most megint egy hatalmasat ugrottál fejlődés terén. Sok szónak érted a jelentését, daj-dajozol folyamatosan, imádsz kukucskálni, minden érdekel. Kapaszkodsz és szeretnél felállni. És mindezt akkora lelkesedéssel, hogy az embernek muszáj mosolyognia. Annyira élvezed, hogy Apa itthon van még szabin, akkorákat játszotok! Talán ezért nem engedem meg, hogy elkeserítsenek a hozzá nem értő, akadékoskodó orvosok vagy a betegséged. Mert látom, hogy jól vagy és mert MINDENT megér, hogy velünk vagy, hogy a miénk vagy! Szeretlek!

Címkék:

Nagyon bánt

2009 szeptember 17. | Szerző:

 Ma szinte semmi sem jött össze. Nagyon rosszul érzem magam és kimondhatatlan lelkiismeretfurdalásom van. Elmentünk védőoltásra és inhaláción kötöttünk ki Veled! A doktornő már megnézegetett meg mindent beirkált, hogy OK, amikor megkértem, hallgasson meg, mert reggelente köhögsz kicsit-mint Apa és én is. Aztán még a hallgatóval a fülében megjegyezte, hogy ,, Ma minden elkomplikákódik nekem”. Már láttam a lelki szemeim előtt, ahogy csomagolok a kórházba, mert tüdőgyulladást kaptál.Éreztem, ahogy elönt a pánik! Szerencsére erről nincs szó, de nem tiszta a tüdőd, ezért most pár napig terápiára kell járnunk. Kedvem lett volna sírva fakadni,meg magamat jól felpofozni, amiért nem hoztalak el előbb. Magyarázhatom magamnak, ahogy akarom, ez anyaságom kudarca és nagyon rosszul érzem magam miatta. Sajnálom, kicsim, igazán! Már nem csinálhatom vissza, de legközelebb, azonnal viszlek az orvoshoz, még ha nincs lázad és jó a közérzeted is. Felelőtlennek érzem magam, pedig eddig azt hittem, nem vagyok az!
A doki után még elmentünk vérvételre-szerencsére jók az eredményeid! Meg a beutalókat intézni jövő hétre, de itt nem jártunk sikerrel, holnap reggel újra kell mennünk!
Délután még temetésre mentünk Apával. Pocsék volt ez a mai nap.:-(
Annyi mindenről írhatnék, sokkal vidámabb témákról, de most csak ez forog a fejemben. Hétfőn voltunk állatkertben, ez volt az első alkalom, hogy a kisbabánkkal mentünk. Nagyon jól éreztük magunk, a mi  kis családunk! A hétvégét pedig a nagyiéknál töltöttük, ott is aludtunk, és jó is volt, nem viselt meg nagyon a környezetváltozás. Csak néztelek, ahogy Ágival szeretgetitek egymást és annyira szép volt. Persze voltak kevésbé felemelő pillanatok is. Játékok körüli civakodások, esések miatti ordítás, de ez ugye mind benne van a pakliban, ha az embernek kisgyereke van. Horgászni is eljutottunk. Tetszett Neked a nád susogása, a szúnyogok kevésbé! Zajlik az élet ezerrel, most, hogy Apa itthon van szabin, egy pillanatot sem unatkozunk. Nem is tudom, lehetne talán egy kicsit lassítani…

Címkék:

Névnap

2009 szeptember 11. | Szerző:


Tegnap Nikoletta napja volt. Elkapott a nosztalgia, szerettem is volna írni, de estére már nem jutott energiám rá! Most meg már nem olyan… Tavaly ilyenkor nagyban örömködtünk,mert szólt a genetikus, hogy egészséges kislányt várunk. Még emlékszem, hogy potyogtak a könnyeim, több heti bitzonytalanság után! Mennyire boldog voltam, hogy egészséges vagy és semmi sem igaz abból, amikkel riogattak bennünket! MINDENT próbáltunk kivizsgáltatni, az összes létező vérvételt megcsinálni, speciális ultrahangot, stb. Csak azért, hogy biztosra menjünk! Csakhogy biztosra soha nem lehet menni. Ami meg van írva a Nagykönyvben, annk meg kell történnie! Valamiért megtörténnek a rossz dolgok is, talán, hogy megtanítsanak minket arra, aminek addig nem voltunk a birtokában. Tavaly szeptemberben már volt igazi terhes pocakom, Tulajdonképpen csak ekkor volt, mert november végére szinte teljesen eltűnt a hasam.
Valahogy, ettől a naptól kezdett bennem tisztázódni, hogy odabenn tényleg egy kis személy, egy kis hölgyike éldegél. Hogy, Te tényleg VAGY! Ezt nehéz megmagyarázni, de kezdetben egy csík vagy a teszten és innen el kell valahogy jutni addig, míg megszületik egy gyermek, míg alakot ölt!Közben talán szép lassan sikerül az embernek ezt a csodát felfognia.
Hát, mégis sikerült kicsit nosztalgiáznom, Kár, hogy mindig kicsit keserédesre sikerednek ezek a bejegyzések, pedig voltak nagyon boldog pilanatok is, míg Téged vártunk babucikám!

Ez kb egy évvel ezelőtt készült kép!Szinte az egyetlen pocakos!

Címkék:

Közlekedünk

2009 szeptember 7. | Szerző:

 Nem kezdeném már megint úgy a bejegyzésem, hogy még mindig nem mászunk.Nehéz azonban másról írnom, hiszen arról szólnak a napjaink, hogy egyre inkább felfedezed a környezeted, nagyobb és nagyobb területeket hódítva meg a lakásból. A legkülönbözőbb módokon haladsz előre, illetve inkább hátra!És mivel nem mindig látod, merre is tartasz, számtalanszor beszorulsz különböző bútorok alá illetve közé!A kimászást még gyakorolnod kell! A leggyakoribb, hogy legurulsz a szőnyegről a parkettára, és hason csúszkálsz hátrafele a kezeiddel lökdösve magad, közben néha forogsz jobbra ill balra, attól függően, merről pillantottad meg az új célpontot. Kissé bonyolódott a helyzet, most, hogy felültél. Ugyanis fenéken csúszni is jó dolog, és a kisember több dolgot el is ér így. Micsoda boldogság ül ki az arcodra, mikor a fenekeddel fényesíted a padlót!:-) Azért adunk esélyt a hagyományos mászásnak is, esetleg sikerül összehangolnod néhány klasszikus mászó mozdulatot, de ez nem izgalmas, inkább gurulsz és tekeregsz, míg meg nem szerzed anya papucsát. És ez így megy egész nap, csak néhány szusszanásnyi szünettel! Ahhoz képest, hogy órákon át gimnasztikázol, eddig kevés sérülést szenvedtél. Hála Istennek! Persze mi ettől is halálra rémültünk, egyszer még a fagyasztott borsót is rá kellett tennünk a homlokodra, hogy ne legyen pukli. A tévét be sem kell kapcsolnom, mert nagyon szórakoztató, amit művelsz. A barátaink is mindig rácsodálkoznak, hogy mindig , de mindig mozgásban vagy, nem ismersz akadályt, bármin átküzdöd magad. De ezt már tudtuk eddig is, ezt már bebizonyítottad kilenc hónappal ezelőtt! Szóval, egy cseppet sem bánom, hogy ilyen vagy, inkább büszke vagyok rá(d)!

 

                       

A fotel alá már be tudsz mászni, csak kifelé nem megy még!

Címkék:

Dobozba zárt pillanatok

2009 szeptember 3. | Szerző:

Az imént, míg altattalak és összeért az arcunk, arra gondoltam, milyen jó lenne megőrizni ezt a pillanatot! Ahogy a puha kis bőröd az enyémhez ér, ahogy hallom a szuszogásod a fülemben! Gyorsan elmúlnak a napok és egyszer majd egyedül fekszel le, már nem igényled a társaságom! Pont ezért, nagyon igyekszem kiélvezni ezeket a pillanatokat! Ugyan ez jutott eszembe tegnap is, mikor a mosogató előtt álltam, Apa pedig dajkált téged. A rádión ment valami bulis szám, Apa felerősítette és táncoltunk mi hárman. Sikítottál örömödben, nagyon élvezted, ahogy a ritmusra mozgott a tested, hozzá pedig mi is bohóckodtunk. Meg jó nagyokat röhögtünk magunkon is meg Rajtad is. Olyan szép pillanat volt! Ha az ilyen konkrét események el is halványulnak, azt hiszem, a nyomuk bennünk marad. Az energia, amit adnak, feltölt minket és talán könnyebben bírkózunk meg a mindennapok gondjaival, mert tudjuk, igazából mi számít és becsüljük azt, amink van!
A héten nem terveztünk különösebb programokat.Meglátogattuk a dédit és a nagyszüleidet is tegnap, de mivel gyakran látod őket, ez nem jelent igazi kalandot számunkra! Hétvégén lehet megint elmegyünk horgászni, majd meglátjuk, milyen idő lesz. Már mocorogsz is, nem aludtál valami sokat!Megyek.

Címkék:

Nézettség

  • Blog nézettsége: 2173

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!