Napról napra

2009 március 30. | Szerző: prücsök23 |

 Már az ágyikódban vagy. Még néha kilesel a hosszú pilláid alól, de már dörzsölgeted a hajad. Mindig ezt csinálod, mikor álmos vagy!
Ma végre tettünk egy jó hosszú sétát. Gyünyörű idő volt és apával együtt kivittünk levegőzni.Teli tüdővel szívtam a tavaszi friss illatokat. Annyira vártam, hogy elmúljon ez a csúnya, barátságtalan tél! Kicsit szunyókáltál a babakocsiban, olyan angyalian, ahogy tudsz, kinyújtott karokkal.
Olyan szép nap volt a mai. Nyugodt délután, látogatók nélkül! Valami mégis motoszkál a fejmben, hiába győzködöm magam, hogy minden a legnagyobb renben. Ma hétfő van, mértük a súlyod. Eddig heti  kétszáz grammot gyarapodtál, most meg csak szűken százat. Ami még mindig normális. Mégis azon agyalok, nincs-e valami bajod!? Apa azt mondja, türelmetlen vagyok és igaza van. Csak azt gondolom, ha öt vagy hat vagy tizenkét kiló leszel, elmúlik az aggódás. Pedig azt hiszem, ez nem fog elmúlni. Azt hiszem, ez az anyaság. Az állandó félelem, hogy történhet valami veled, amit nem várunk. Most, hogy ezt leírtam, olyan szomorkásnak hangzik, pedig anyának lenni, a legszebb érzés, amit valaha is éreztem. Köszönöm picúr! Álmodj szépeket!

Viszünk HAZA a kórházból