Ismét

2010 augusztus 19. | Szerző: prücsök23 |

 Voltak itthon nenusék szabadságon. Nekem ez mindig Hawaii, mert sokat foglalkoznak veled, társaságom is van, programot is szervezünk, szóval extra. Most is jól sikerült a látogatásuk! Voltunk lenn a Dunán egy egész napot. Ment a horgászás ezerrel, Te pedig élvezted a természetet. Ahogy kiszálltunk az autóból, felragyogott a tekinteted! Nagyokat csetlettél-botlottál az egyenetlen terepen, de ez nem akadályozott meg benne, hog felderítsd a környéket. Mama és tata futottak utánad, engem hagytak pihenni a vízparton. Tényleg szép nap volt :-).
Az elmúlt napokban volt egy csomó kontrollvizsgálatunk. A szemészeten kisebb eltérések vannak csak, de minden tolerálható, állítólag. Csak egy év múlva kell újra mennünk. Pszichológus, gyógypedagógus is megnézett. Ez utóbbit teljesen lenyűgözted, mert tényleg nagyon jól érezted nála magad és kommunikatív, kedves kisgyerek voltál. A mozgásodon és beszédeden van még kis fejleszteni való, de nagyon eszes vagy- ez a szakmai véleményük, röviden. Szerintem egyszerűen imádni  való vagy! Nyugodt, kiegyensúlyozott kislány, aki nyitott a világra és lassan ismerkedik is vele. Igazán élvezet most veled itthon lenni, látni, ahogy egyre önállóbb leszel, csak néha kell egy kis támasz tőlünk, fizikai vagy lelki. A mosolyod minden pénzt megér, ez a mi nyugtatónk, a lelki balzsamunk!
Egy gyermek, minden áldozatot megér, mert valami olyan csodával ajándékoz meg bennünket nap mint nap, ami nélkül nem is tudom, hogyan lehetne élni. Ezért is vállaltuk be ezt az újabb kisbabát, az újabb terhességet, bízva a szerencsénkben, hogy most gördülékenyebben mennek a dolgok. Sajnos, nem így alakul. Az utolsó ultrahangon már legalább tíz nappal le van maradva a babánk, kevés  a magzatvizem és megint magas a vérnyomásom. Sírva könyörögtem ki a doktornőtől, hogy ne tartson benn a kórházban. Nem tudnék nyugodt lenni, ha nem vagy a közelemben. Itthon is ihatom a gyógyszert, figyelem a vérnyomásom és a jeleket, sajnos felkészült vagyok a témából. Rettenetesen aggódunk Apával, mert már tudjuk, mi vár ránk és ez megijeszt bennünket. Keddig kaptam haladékot, akkor eldönti a doktornő, hogy hogyan tovább. Félek, hamar elküld a klinikára és akkor száz kilóméter fog elválasztani a szertteimtől, magam maradok a kétségbeesésemmel,a kérdéssel, hogy mi lesz ezzel a kicsi élettel itt bennem, mik az Úr tervei velünk…