2009 április 5. | Szerző: prücsök23 |

 Nagyon szép napunk volt tegnap. Telis tele lettem pozitív energiával. Ebédre mentünk a nagyiékhoz, és szinte egész nap maradhattunk, mert Te is nagyon élvezted az első hosszabb kiruccanásunk! Csak mosolyogtál meg gőgicséltél és főleg szunyókáltál a gyönyörű napsütésben. Még az sem zavart, mikor Ági nyaggatot. Akkora puszikat nyomott az arcodra, hogy majd letépte a fejed, állandóan odaszaladt hozzád és símogatott. Mi meg csak néztünk titeket, a boldogságot, amelyik megtölti a hétköznapokat, nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról!Olyan ritkák az ilyen pillanatok. Vagy, csak elmentünk mellettük eddig és észre sem vettük, hogy mindenünk megvan… Hazafelé úgy éreztem magam, mint aki nyaralásról érkezik. Mintha bilincsek hullottak volna le, több havi bezártság után. Már tervezzük a kövekező csavargást.

Ma vagy négy hónapos! Mondanám, hogy röpül az idő, de ez nem igaz. Az első két hónap csigalassúsággal múlt el. Míg izgultunk érted, minden egyes órát éreztünk szinte.Azt hittem, soha nem jön már el a január, aztán a február, utána meg az a hétfő, amikorra ígérték, hogy hazajöhetünk.Itthon már gyorsabban telnek a napok, cseperedsz picikém. Este majd megnézzük, mennyit jelent ez centiben és grammokban. Egyre többet eszel, már sokszor négyóránként. Egy hajnali etetést pedig már 3 napja kihagyunk. Lépegetünk lassan előre. Nagyon megfogadtam, hogy nem idegeskedem az apróságokon, próbálom élvezni, hogy anyuka lehetek, a Te anyukád!