2009 április 20. | Szerző: prücsök23 |

Kicsit most hagyom, hogy egyedül légy, elszórakozol a kezecskéiddel.Szerintem, nagyon élvezed.Valamelyik nap az egyik barátunk megjegyezte, hogy más kisbabák azért sírnak, mert éhesek, kakis a pelusuk, stb., Te pedig azért, hogy ne nyaggasunk már állandóan! Aztán elgondolkodtam egy kicsit- ugye minden viccnek a fele igaz- és rájöttem, hogy tényleg nincs sok nyugodt pillanatod tőlünk. Amikor éppen nem tornáztatlak (ez min. naponta háromszori hátizomerősítést jelent), akkor próbálom beléd diktálni a vasat vagy legújabban a C vitaminnal felturbózott teát, amit egyenesen útálsz. Ezeket a löttyöket rendszeresen magadra köpködöd, ezért néha naponta többször is átöltözünk. Nagyon kitartó vagyok, ezért a teával kb ötvenszer kínállak meg, mindig,amikor úgy látom, jó a kedved (ezzel általában sikerül elrontanom). Etetni is gyakrabban szeretnélek, mint azt igényled, mert ugye, be kell hoznunk a lemaradásunk! Olvastam, hogy a babák könnyen elunják magukat, ezért szobából szobába hurcollak,a  kiságyadból a nagyágyra, a hintából a játszószőnyegre kerülsz rövid időn belül.Unalomnak a jelét még soha sem fedeztem fel az arcodon! Van egy tucat csörgőd, lelkesen próbálgatom, melyik nyeri el a tetszésed. Vizuális és auditív stimuláció- ugyebár. A friss levegőről sem szabad megfeledkeznünk. Van , mikor naponta kétszer is kiviszlek. De hogy a babakocsiban se legyen unalmas, azt is kibéleltem fityegőkkel.
Esküszöm, mikor alszol, nem bántalak. Na jó, éjszaka, ha már nagyon sokat alszol egyhuzamban, néha megcirógatom az arcod, nem vagy -e véletlenül éhes.
Azt hiszem, nem is csoda, ha néha besokallsz. Most koholom a tervet, hogyan is kellene ezeket a tortúrákat úgy beépíteni a napunkba, hogy azt te is élvezd.Talán sikerülhet 🙂