2009 április 25. | Szerző: prücsök23 |

Már túl vagyunk az első reggeli összebújáson. Te szunyókálsz én meg szürcsölgetem a kávém. Szeretem az ilyen békés reggeleket!Ez majd feldob,mert kicsit nyomott a hangulatom. Azt álmodtam, hogy leukémiás lettem. Végig azt hajtogattam az orvosnak, hogy én nem félek a haláltól, de Neked szükséged van még rám, el kell, hogy indítsalak az élet útján és annyi mondanivalóm van még számodra!Már nem saját magam miatt aggódtam, hanem Érted.Ez egy visszatérő álmom, de most kapott egy új szereplőt. Érdekes, hogy a tudatalattimban is ott vagy, mint ahogy minden tudatos gondolatomban és cselekvésemben is. Úgy látszik, tényleg anya lettem vagyis inkább Anya! Képzeld, Apa tegnap azt mondta, hogy ragyogok, mióta megszülettél! Nem tudom, mikor kaptam utoljára ilyen kedves bókot! 

Tegnap társaságban voltunk egész délután. Rájöttem, hogy nagy huncut vagy! Mikor bevittelek szopizni, akkorákat mosolyogtál rám, gőgicséltél, kacarásztál. Aztán, ahogy kiléptünk az ajtón, lefagyott a mosoly az arcodról és megint diplomata képet vágtál. Higgadtan figyelgettél mindenkit, de a szád még véletlenül sem húztad felfelé. Nem tudom, hogy ez bizalmatlanság vagy érdeklődés az ismeretlenek felé, de az fix, hogy nem sokan ismerik a jókedvű mazsolánkat inkább a kis komolyt! Azért én örülök, hogy legalább Apát és engem kitüntetsz néha egy-egy mosollyal. Annál értékesebbek ezek a pillanatok számunkra!