2009 április 26. | Szerző: prücsök23 |

 Ma vasárnap van és mi megint kettesben vagyunk. Apa sokat dolgozik. Az este tágra nyílt szemekkel néztél, mikor megérkezett! Mintha azt kérdezted volna, ,,hát te meg hol voltál”,? Különleges kapcsolat van köztetek. Mintha csak tudnád, mennyire akart Téged és mennyire bízott benned. Hetente többször megtette a kétszáz kilómétert, hogy láthasson az intenzíven, míg én feküdtem a műtét után! És mikor ő telefonált, hogy érdeklődjön az állapotod felől, neki mindig jót mondtak! Rengeteg pozitív energiát kaptunk tőle abban a nehéz időszakban. Mintha az elmúlt tizenhárom évben erre tartogatta volna az optimizmusát, hogy akkor legyen a támaszom, mikor igazán szükség van rá. Az élet apró cseprő dolgaiban inkább én vagyok derűlátó. Vajon Te kinek a tulajdonságait öröklöd majd? Most még nehéz lenne megmondanom.
Holnap viszont velünk lesz a papa is , majd csapunk egy jó kis családi napot!