2009 április 30. | Szerző: prücsök23 |

 Zajlanak a hétköznapok kicsim.Minden napunk kb ugyan úgy telik, ami nagyon megfelel neked. Nekem már nem annyira, de ez nem olyan fontos. A régi, pörgős életem után kicsit bezártnak érzem maga. Még annak ellenére is, hogy szinte minden nap meglátogat bennünket valaki. Ma jön a nenuskád. Már nagyon várom! A beszélgetéseket, azt, hogy mondhatok bármit őszintén, nem haragszik meg és viszont. Különleges kapcsolat a testvéri, sajnálom, hogy Te ezt valószínűleg nem tapasztalod meg. Sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha bevállalnék még egy terhességet… Aztán előjönnek a decemberi képek. Hallom, ahogy a doktornő azt mondja, hogy azonnal ki kell venniük, különben meghalsz.Hogy az orvosok és nővérek azt mondják, szenvedtél odabenn hetek óta!És én ezt nem éreztem, nem tudtam, pedig annyira akartam, hogy minden TÖKÉLETES legyen!Azt hiszem, én nem vagyok arra teremtve, hogy gyereket szüljek. Pedig imádnám, ha megint életet adhatnék. Csak félek, hogy életet vennék el, vagy tennék tönkre. Mint a tiéd- majdnem. Lehet idővel elhalványulnak a rossz emlékek, lehet, ha lefekszem, nem jut többé eszembe mindaz, amit át kellett élnünk. Lehet, ha látom, hogy Te is szépen fejlődsz, hogy ugyan annyi esélyed lesz, mint más gyerekeknek, akkor majd elgondolkodom egy újabb terhességen. Addig is itt vagy nekünk, akit nagyon szerethetünk és szeretünk is, amennyire csak elbírod! 🙂