2009 május 9. | Szerző: prücsök23 |

Végre beköszöntött a jóidő! Már alig vártam, hogy kicsit kimozdulhassunk ez a sok fal közül. Tegnap a nagyidéknál voltunk egész délután, és annyira élvezted, hogy még aludni is elfelejtettél. Csak nézted nagy szemekkel a zöld leveleket, ahogy susogtak az enyhe széltől. Rengeteg új élmény, a felhők, az ég kékje, a madarak csipogása, Negró kutyus ugatása, a traktorok és odaköszönő szomszédok hangja! És az akácfák illata vagy a földieperé, ami az idén előbb érik és az orrocskádhoz tartottam, hogy legalább szagolhasd, ha már meg nem kóstolhatod még. Ezek a dolgok nekünk, felnőtteknek, mind természetesek, de most, hogy próbálok a te szemeddel látni, izgalmasnak tűnnek! Szóval, egész nap kinn voltunk a szabadban. Este pedig olyan gyorsan elaludtál és nyolc órán át fel sem ébredtél!Meg a mániákus anyád sem zavarta meg az álmod, hogy megetessen! Mosolyogtál reggel is és még most is jó a kedved.Egyre kevesebbet sírdogálsz, igazán nincs nehéz dolgom veled.

Mire beletanultunk az itthoni életbe, mikor már te is tudod, hogy ide tartozol, akkor sajnos vissza kell mennünk a kórházba egy vagy két hétre. De erről majd legközelebb, próbálok keveset gondolni rá, nem izgulni rajta-egyelőre!