2009 május 13. | Szerző: prücsök23 |

Képzeld kicsim, tegnap találkoztunk a doktornővel, aki végigkísérte amíg a pocakomban voltál!Míg sétálgattunk mi hárman a városban sok ismerőssel találkoztunk. Legtöbbjük hallott róla, hogy korababa voltál. A tapintatosabbak nem bámulnak úgy rád, mitha ufó lennél és nem firtatják a részleteket, hanem megkérdik, hogy jól eszel-e vagy ilyen aktuális dolgokat. Natasa a férjével volt és mindjárt bemutatott neki, hogy ez a bébi 820 grammal született! Te meg csak bevágtad a ,, cool vagyok, de élvezem az életet” arckifejezésed és nagyokat nézelődtél a kis kalapod alól!Zabálni való voltál! Apa szerint a doktornőnek is jó téged látni, mert ő is sokat tett azért, hogy egészséges kisbabánk legyen!Biztosan így van, mert olyan büszkeség öntötte el az arcát, mintha az ő gyereke is lennél! Szerencse, hogy vannak még ennyire elhivatott orvosok, akiknek nem csak egy páciens vagy, hanem egy ember, érzésekkel! Amennyi problémánk volt a terhességem alatt, már az idegeire is mehettem volna, de e helyett közelebb kerültünk egymáshoz, teljesen megbízom benne és barátként tekintek rá. Van még egy orvosunk kicsim aki segített abban, hogy a mgfelelő helyen szüless meg és aki még most is  küld néha egy smst, hogy jól vagyunk-e! Talán egyszer meghálálhatom ezeknek az embereknek a támogatását életem legnehezebb periódusában. Mert eddig nem tettem, de bízom benne, hogy lesz még rá alkalmam, hogy megköszönjem.