2009 május 16. | Szerző: prücsök23 |
Apa reggel ért haza, mert éjszakás volt. Ébren vártam és reggeli közben mesélte, mi történt a munkahelyén.Én csak olyan érdekfeszítő témákról tudok beszélni, mennyit és hánykor szopiztál ill. kakiltál. Kicsit már röstellem, de néha én is mennék már dolgozni. Aztán persze megbánom az ilyen kósza gondolatokat, mert ez azt jelentené, hogy nem vagyok Veled szívesen. De erről szó sincs! Az új szerep, hogy anya lehetek, egyre többel ajándékoz meg. Csak néha bezártnak érzem magam. Már egy éve itthon raboskodom, mióta megtudtam, hogy terhes vagyok, majd röviddel utána el is kezdtem vérezni. Innentől többet nem engedtek dolgozni…
Ha valakinek ezt így elmondanám, tuti bolondnak nézne, azok után, hogy mennyit epekedtünk utánad, hogy végig izgultuk a babavárást, a születésed utáni időről meg ne is beszéljünk! De annak ellenére, hogy anyuka lettem, az előző énem is valahol bennem van és kaparna kifelé!De ugye illik mintaanyukát játszani a mai világban és az emberek talán szörnyetegnek gondolnának, ha azt mondanám kicsit monoton az itthonlét egy öthónapossal, aki még beszélni sem tud és nagyon sokat alszik!
Most, hogy így elfilóztam ezen a dolgon, rájöttem, senki nem mondta, hogy üljek itthon a fenekemen és sajnáljam magam!Ha jól átgondolom, összeegyeztethető talán a babázás és, hogy ne szakadjon meg minden szociális kontaktusom. Hamarosan elkapjuk a babahordozót, és onnantól kezdve nyakunkba veszzük a világot picikém! remélem, te is élvezni fogod!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Gratulálok a csöppségetekhez. Hihetetlen mi mindent kibírnak ezek a pici babák. Olyan jó ilyen történeteket olvasni, mikor a sok nehézség ellenére jól alakulnak a dolgok. Az én lányom már két éves, és most várom a második babánkat, így tapasztalatból is mondom, hogy az aggódás sosem múlik el. Azt hiszem ez az anyaság mellékhatása :o)
Az apukák általában sokkal nyugisabbak ilyen szempontból. Remélem továbbra is minden ok lesz. A gyarapodás miatt azért ne izgulj nagyon, bár tudom hogy az ember hajlamos mindíg a legrosszabb lehetőségeket számbavenni, de legalább így pozitívan csalódunk. :o)
Az én lányom sem evett soha annyit amennyit kellett volna, és nem is hízott soha könyv szerint de mostanra egész jól behozta. Persze tudom hogy nálatok fokozottan figyelni kell erre is. Továbbra is minden jót kívánok nektek! És remélem megjön a bátorság a tesóhoz is, mert az írásaid és anyaparáid alapján nagyon jó anyuka vagy, és a párod is nagyon jó apuka.
Köszi Zsuzsa a kedves szavakat!
remélem, zökkenőmentes lesz a terhességed! Mikorra várjátok a következőt?