2009 június 19. | Szerző: prücsök23 |

 Már el is felejtettem,hogy a hétköznapok, nálunk azt jelentik, hogy valaki mindig megjelenik az ajtóban vagy , hogy megállás nélkül csörög a telefon. Azt hiszem, kénytelen leszek belenyugodni, hogy mindenki kíváncsi ránk, vagyis inkább csak rád és nem lázadni ez ellen! Tegnap vendégeink voltak. Délelőtt csak egy ,,beugrom egy kávéra keresztapa”, délután meg egy hivatalos vendégsereg. Ezért olyat tettem, ami ellen még egy hónapja erélyesen tiltakoztam. Elvittelek a nagyiékhoz és majdnem két órát otthagytalak. Ők röpdöstek a boldogságtól,engem mardosott a bűntudat, a te pókerarcodról nem tudtam leolvasni, mi is a véleményed!  Szóval, ez csak apának és nekem volt nagy ügy, téged nem annyira izgatott, hogy éppen hol és kivel vagy! Még akkor sem láttam különösebb örömöt az arcodon, mikor megjelentem érted! Inkább csak tiltakoztál, mert már megéheztél! Bezzeg itthon üres volt a ház nélküled (de haladtam a takarítással).

Mostanában eléggé kínoznak a fogacskáid. Már a létező összes cseppet és gélt kipróbáltuk, de egyik sem csodaszer.Ezt a harcot meg kell vívnunk, úgy látszik! Még szerencse, hogy az étvágyad nem romlott, sőt! Aludni azonban sokkal kevesebbet alszol, nappal néha csak két-három órát. Pedig jól lefárasztalak a tornákkal. Eddig becsületesen csinájuk, ha jó kedved van, ha nincs, nem lágyulok el! És már nem sírtam veled együtt jó ideje- haladunk!