Viszonyok

2009 június 22. | Szerző: prücsök23 |

 Ma elsétáltunk a dédidhez, aztán az eső miatt ott rekedtünk. Ma jó napja volt, Te pedig még inkább feldobtad a kacagásoddal és hozzá intézett gagyogásoddal. Aztán el is álmosodtál a hancúrban és bealudtál. Közben mi beszélgettünk a nagyimmal, most szerencsére nem csak a betegségeiről lehetett.Az Élet dolgairól elmélkedtünk. Azon gondolkodom, mennyire megváltozott a kapcsolatom anyukámmal és a nagyimmal is. Mintha lenne egy közös titkunk, és talán van is. Már tudom, hogyan szeretnek engem! Már tudom, ha néha nem is mutatták ki megfelelően az érzéseiket, ők szeretnek engem, feltétel nélkül, mint én téged, kismanóm. Mert a vérünk köt össze bennünket. Tudom értékelni azokat a tetteiket, amikre nem emlékszem, mert kellettek ahhoz, hogy itt lehessek és rólad gondoskodhassak. Köszönöm, hát nekik,hogy azzal, hogy engem felneveltek, Neked adtak egy anyukát. Mikor a leendő gyermeked a karodban tartod, te is rájössz, mi az, ami összeköt bennünket, milyen az a bensőséges  viszony, ami anyák és lányaik közt van!