2009 július 9. | Szerző: prücsök23 |

Már megtanultam értékelni a hétköznapokat. Ha nincs semmi hír vagy újdonság, az jó! Veled persze egyik nap sem olyan, mint az előző. Minden nap egy kicsit többet tudsz, egy kicsit változol. Szóval, most nem történt nálunk semmi egetrengető- szerencsére. Már nagyon vágytunk egy kis nyugira.
Közben eszembe is jutott, hogy ez így nem is igaz! Az az újdonság, hogy tegnap kilyukasztottuk a füled. Van fülbevalód. Hagytam, hogy Apa rábeszéljen. Nagyon nem akartam, aztán, mikor könnyes szemekkel panaszkodni kezdtél, már ő is megbánta.  Te egy óra múlva már meg is feledkeztél róla, ő még ma is emlegeti, hogyan sajdult bele a szíve. Pedig mi ez, ahhoz képest, mikor tűket döfködtek a karodba, fejedbe, lábacskádba, naponta többször is! A hegek még megvannak! Remélem, tényleg elfelejted ezeket a fájdalmas emlékeket!
Érdekes dologra jöttem rá tegnap, amit kicsit szégyellek is. Minden kisbabát olyan furcsának látok! Míg régen rajongtam értük és mindegyik csöppséget gyönyörűnek láttam, mostanában csak te tűnsz szépnek, más csecsemők meg egyszerűen nem olyanok, mint te! Ez tuti, valami ösztönös dolog vagy csak én kattantam be??? Nem vagyok elfogult veled, mert látom, hogy picit eláll a füled, hajad sincs sok meg aprócska is vagy. De Te vagy a legbájosabb kis hercegnő a világon! Nekem, más anyukáknak meg biztosan te vagy,,furcsa” . Minden csöppség arcvonásaiban látok most valamit, amit nem tudnék megnevezni, de mielőtt anyuka lettem, nagyon hasonló volt mindegyik baba, most pedig nagyon is különböznek. Ezt nem tudnám megmagyarázni, miért van így. Talán nem is kell….