2009 július 24. | Szerző: prücsök23 |

 A legnagyobb hőségben indultunk el tegnap kontrollra. De nem volt más választásunk, hónapokat kell várni egy időpontra a doktornőnél. Nagyon meg volt elégedve a mozgásoddal, fejlettebb vagy, mint a korrigált korod szerinti tásaid! Titokban rettegtem attól, hogy megint benn kell maradnunk fejlesztésen, de lenyűgözted a mozgásoddal meg a kalimpálásoddal. Meg is jegyezte a doki, hogy látja, nagyon aktív baba vagy!! Három hónap múlva megyünk kontrollra és sokkal kevesebbet kell tornáznunk! Vojtát nem kell többé csinálni. Jupi!!
Vizsgálat közben, nem tudom, milyen gombot nyomhatott meg rajtad, mert mióta hazajöttünk, állandóan a magasba emeled a feneked, a fejeddel meg túrod a földet!Olyan pózokat veszel fel, hogy néha attól félek, kitöröd a nyakad. Annyira másznál kicsim. Azt hiszem, már csak hetek kérdése és vége a nyugalmamnak, mindenütt ott leszel!
Ma is kánikula lesz, nem tudom, milyen programot találjunk ki. Tegnap a kocsiban néha negyvenöt fok is volt. Mondjuk, te egészen jól tűrted kicsim, sokat aludtál a másfél órás úton vagy játszadoztál valamelyik csörgőddel. Hazafelé beugrottunk apa benzinkútjára. Úgy hordozott körbe, mint valami trófeát. Annyira büszke volt rád. Én meg rá, hogy ilyen jó apuka.  Még most is mosolyognom kell, mikor eszembe jut, hogy vitt körbe és mondta, hogy ő az én kislányom, tízszer, tizenötször is. Akik tudják a történeted, azok még inkább megcsodáltak!Édesek voltatok 🙂