2009 július 25. | Szerző: prücsök23 |

 Már le kellene feküdnöm,mert nagyon korán szoktál kelni picikém, de most jól esik kicsit magamban lenni! Apa éjszakás, az előbb ment el a barátnőm- még nem vagyok álmos. Mikor az élet nagy dolgairól elmélkedünk, az olyan, mintha megittam volna egy jó erős feketét, felpörget, zakatol az agyam tovább, régi érzések jönnek elő- kellemesek és kellemetlenek! Kell egy kis idő, míg a nosztalgiázás után visszatérek kétezer- kilenc júliusába. Addig írok néhány sort, közben zenét hallgatok. Meg-megnézlek, mert kicsit nyugtalanul alszol, ide-oda forgolódsz, a kiságy minden szegletében voltál már! Ma napközben is elég nyűgös voltál. Azt hiszem, a fogacskád kínoz, bár még nem látok semmi gyanúsat az ínyeden. Azért nem mondanám, hogy rossz voltál, nem sírtál, csak nyűglődtél egész nap.Holnap biztosan jobb nap lesz, talán a szél is elcsendesedik majd, mert az meg engem idegesít, nagyon. Lehet azért, mert, mikor én születtem, nagyon fújt- így meséli a nagyid! Még nem tudom, én majd mit mesélek Neked a születésedről. Azt ugye mégsem monhatom, hogy életem legrosszabb napja volt, de hazudni sem fogok neked. Majd becsomagolom szépen! Vajon mikor fogsz rákérdezni, hogy te hogyan születtél meg hasonlók?! Hú, nagyon előreszaladtam! Pedig én már többet nem sürgetem az időt! Élvezem a mát, még ha nem is bújt ki egy fogunk sem, pedig már megdolgoztunk akár háromért is!
Jó éjszakát!