2009 július 28. | Szerző: prücsök23 |

 Reggel mindig vidáman ébredünk! Milyen jó lenne ezt az érzést meghagyni egész napra! Már négy napja olan nyűgös vagy, hogy este, mikor már elalszol, még akkor is a fülemben hangom a nyafogásod!Átvizsgáltalak tetőtől talpig, és úgy tűnik, minden rendben. Jól eszel, alszol is rendesen,lázad sincs, csak közben valami mégis bánt! Jó lenne, ha mára már visszatérne az én tündéri kislányom, mert érzem, ahogy egyre feszültebb vagyok! Persze tudom, hogy neked a legrosszabb, mert még elmondani sem tudod, mi bánt, segíteni magadon meg végképp nem! Minden trükköt bevetettem tegnap, hogy jobb kedvre derítselek. Még azt is megengedtem, hogy nézd a tévét, játsz a távirányítóval,  zongorázz a számítógép billentyűzetén. Ez utóbbi nagy örömmel töltött el! Anyja lánya!:-)
Ha sikerül, ma felhívom a klinikát és szerdán megyünk kontrollra a doktorbácsidhoz. Talán nem lesz kánikula! Az este mértünk: négyezer-nyolcszázhetven gramm. Nem vagyok túl elégedett. De nem is lennék anyuka, ha nem így lenne, igaz?!
Számításba kell vannem , hogy mennyit mozogsz egy nap. Igazi kis Perpetum mobile vagy! Soha nincs megállás! Gyakran vagy négykézláb és billegsz előre-hátra, de még nem sikerül másznod. Ez néha frusztrál téged, látom az arcodon, hogy mennyire akarod, de nem tudod, a kis tested még cserben hagy. Én viszont nagyon büszke vagyok rád, szépen alakul a mozgásod!
Olvasom az utolsó mondatom, és arra gondolok, mikor hagyom abba az elemezgetésed, mikor leszek már lazább? Miért nem mondom egyszerűen, hogy egyre ügyesebb vagy az helyett, hogy számba veszem az összes képességed és összehasonlítom a táblázatokkal. Vajon én normális anyukának számítok??