Már megint az emberekről

2009 augusztus 11. | Szerző: prücsök23 |

Alig aludtál el. Ilyenkor, reggel,pedig ez általában nem okoz gondot. Nem tudom, mikor jött el az a pillanat, amikor rászoktattalak, hogy a karomban aludj el. Még nem is olyan régen betettelek a kiságyba, cumika és te már le is csuktad a pilláid. Ezzel szemben, most érezned kell az arcom, le sem veszed a kezecskéd rólam. Ha beteszlek a kiságyba, néha sírva fakadsz, míg meg nem találod Tigrist és át nem öleled, addig nem nyugszol meg. Egyre jobban kötődsz hozzánk és egyre több érzelem van benned. Nagyon erélyesen hangot adsz a nemtetszésednek, ha valami nem a kedved szerint történik és örülni is úgy tudsz, hogy veled kell nevessünk. El sem hiszem, hogy már nyolc hónapos vagy! Milyen kis csöppség voltál mikor hazahoztunk, ma meg már annyi mindent megtanultál! Minden nap valamivel többet értesz ebből a világból és minden nap belédszeretek újra és újra!

Az este mértünk, és megint nem gyarapodtál!:-( Nem értük el a bűvös öt kilót. Kicsit szomorkodom ez miatt. Tegnap bevásárolni voltunk és míg a kasszánál vártunk, két hölgy megkérdezte, milyen idős vagy, mert látják, hogy nagyon pici, de nagyon értelmes. Mivel kedvesek és nem tolakodóak voltak, beavattam őket a részletekbe és mikor hallották, hogy nyolcszáz grammal születtél, akkor mindjárt hozzátették, hogy jól megnőttél azóta! Persze, ezt én tudom, csak már annyira nem szeretek magyarázkodni, hogy miért is vagy ilyen apró. Az emberek néha annyira bunkók tudnak lenni! A múltkor apa egyik ismerőse megkérdezte, hogy ,,tettél is valamit azért, hogy koraszülött legyen”!? Ez viszi a pálmát, az összes beszólás közt. Nem kellene, hogy érdekeljenek ezek a dolgok, csak ugye az ember társas lény és ha kimozdulunk, mindjárt jönnek ezek a szituációk. Lehet, hazudnom kéne, és a korrigált korod mondani vagy meg sem hallani, mikor kérdezősködnek az emberek!