Kismanipulátorunk

2009 augusztus 20. | Szerző: prücsök23 |

 Nem mintha nem lenne miről írnom, csak repülnek a napok. Néha rácsodálkozom, hogy mekkora is vagy és mennyit változtál. Ezt már többször írtam, de sokszor eszembe jut, hogy honnan is indultunk. Tegnap elég rossz napod volt, sokat nyűgösködtél, aztán egy perc múlva meg nevetgélsz. Nem igazán értem. Még mindig kicsit köhögsz. Lázad nincs, sem egyéb más tüneted. Tanácstalan vagyok. Ha elviszlek a dokihoz, tuti összeszedünk valami vírust abban a tömegben, ha meg nem, akkor lelkiismeretfurdalásom van, hogy nehogy valami lappangjon benned! Bár én tuti azt tanácsolnám másoknak, hogy egy kis meghűléssel ne rohanjon az orvoshoz. Csak , ha az ember gyerekéről van szó, elveszik a realitás!
Kezdesz profi módon manipulálni bennünket. Annyira tudsz nyafogni, ha leteszlek játszani, hogy szinte megijesztesz. De lassan rájöttem, hogy csak a tásaságom igényled és semmi más probléma nincs, mert ha nem kaplak azonnal fel, keresel egy játékot és már játszol is szépen, hozzá meg magyarázol valamit. Mászással még mindig nem sokat haladtunk, egész ügyesen ülsz, rövid ideig támasz nélkül is. Tegnap egy puha barackot rágcsáltál, nagyon tetszett! Nekem nem, de nem ehetsz mindig pépet!Ugrásra készen álltam melletted, ha véletlenül nem sikerülne megbírkoznod egy-egy falattal. De nagyon ügyes voltál,morzsolgattad az ínyeddel és ez láthatóan jól is esett neked!
Holnap megyünk csípővizsgálatra. Ha időben befejezzük, akkor benézünk a kollégáimhoz is. Már lassan el is felejtenek engem…