Amit én most érzek

2010 február 17. | Szerző: prücsök23 |

 Akkor fogom magam mentálisan érettnek tekinteni, ha majd tudok örülni az elért  eredményeknek és nem fogom állandóan a más gyerekét lesni, ha majd nem érzek írigységet és félelmet, mikor Tőled fiatalabbak bizonyos dolgokban ügyesebbek nálad. A ,,lelki lavinát” csütörtökön indította el a gyerekorvosunk. Tapintatosan rákérdeztem, hogy szerinte mennyit maradhatok még itthon veled. (ugye már decemberben el kellett volna kezdenem, dolgozni az itteni törvények szerint). Aztán a doktornő teljesen jószándékúan mondta, hogy még legalább egy évet,sőt…. A nagymozgásokkal még el vagy maradva, később valószínű a beszéded is kell fejleszteni szerinte. És akkor úgy éreztem, mint akit pofon ütöttek, csak akkor jöttem rá, mennyire is elfogultan próbállak ,,felmérni”. Azóta pedig vagy egy tucat barátnőm dicsekedett, hogy elindult a kis csemetéje a héten. Úgy látszik, mindenkinek most kell megtennie az első lépéseket… Szerintem mi még messze  vagyunk tőle. Persze, tudom, hogy elindulsz majd te is bogaram! Minden érvet el tudok sorolni MELLETTÜNK. De hazudnék, hogy elégedett vagyok. Megint bújom a netet, fejlesztő könyveket keresve. Közben meg lekiismeretfurdalásom van, mert a világ legtündéribb gyermeke vagy és én a hibákat keresem, mint egy elmebeteg. Még nem vagyok mentálisan harmóniában önmagammal….
Ezt a bejegyzést majd idővel törlöm. Csak most kikívánkozott belőlem.