Döbbenet

2010 április 22. | Szerző: prücsök23 |

 Jobb címet nem tudok. Döbbenet és riadtság járja át a napjaim hétfő óta. Talán, kicsit csitul a háborgás a lelkemben.Sokat gondolkodtam, nyissak-e új blogot vagy most mi is van? Mert ez így már nem csak a Te naplód lesz kicsim, hanem a testvéredé is. Furcsa az Élet. Mikor nagyon akartunk babát, nem lehetett sehogy, kínok árán estem teherbe. Most pedig valami ,,csoda” folytán ismét babát várunk. Amikor a legkevésbé számítottunk rá, mikor még nem vagyunk felkészülve lelkileg, mikor máshogyan terveztük az elkövetkező éveket. Őszinte leszek, iszonyatosan megijedtem, mikor megláttam a két csíkot a teszten. Minden átfutott az agyamon, hogy nem, még nem lehet…. De aztán szépen megnyugodtam, a páromra néztem és szinte együtt mondtuk ki, hogy ő is a mi gyerekünk és valamiért most akar jönni. Ki vagyok én, hogy másképp döntsek???? Tegnap már voltunk is ultrahangon,mégsem tumorom van, mint azt először hittem, hanem egy kis embriónk a pocakomban. Érdekes érzés. Más. Most Neked lesz kistesód, hármunknak lesz babája. Vajon tudok majd elég szeretetet adni mindkettőtöknek? Képes leszek két kicsi emberről gondoskodni úgy, ahogyan azt én szeretném. És tudom majd őt úgy imádni, mint téged? Most kavarognak a fejemben a gondolatok, de szerencsére itt vagy, hogy ne csak ezzel foglalkozzam. Arra nem is gondolok hogy az előző terhességem komplikációi közül bármelyik is megismétlődne, erre gondolnom sem szabad. Most jó lesz minden, szükséged van rám, egészségesen, száz százalékban!