A mi kis művészünk
2010 augusztus 25. | Szerző: prücsök23
Két hónappal ezelőtt, ha a kezedbe adtam a ceruzákat, maximum szétdobáltad őket vagy rakosgattad vissza a dobozba, rosszabb napokon pedig megrágtad szegényeket. Ehhez képest, az elmúlt hetekben állandóan koptatod őket. Számtalan alkotás született már. Benn nagy papírokra rajzolsz, kint pedig a betonra, színes krétákkal. Egyelőre nem csillapodik a lelkesedésed ez az új hobbid után, Firkálsz és firkálsz, néha pöttyözgetsz, ma pedig köröket is rajzolgattál. Kedvenc színed a lala (lila) és mindig gágát illetve bácsit kell rajzolnunk! Körülbelül ezer liba van már a ház körül :-)) Igazán örülök, hogy így lekötöd magad, annál is inkább, mert a szakik szerint ez fejleszti a beszédkészséged is!
Mikor fáradt vagy, akkor ilyen pozícióban alkotsz!
Kicsit írok magamról is. Tegnap voltam megint dokinál, természetesen magas volt nála a vérnyomásom, mert totál para vagyok, hogy mit mond megint. Szerencsére a múlt heti ultrahanghoz képest nőtt a kicsink, a laborom sem katasztrófa, ezért halasztjuk a kórházas dolgot és megcsinálunk még néhány vizsgálatot. Ezeket le kell szerveznem, mert csodálatos egészségügyi rendszerünk van. és ha nem vagy találékony, akkor nyugodtan feldobhatod a talpad… Voltam egy homeós doktornőnél is, várom a csodát, őszintén. Kicsit, mintha nyugodtabb lennék, de lehet, hogy csak kezdem feladni vagy kezdek elcsüggedni? Holnapra biztosasn több pozitivizmus lesz bennem, csak az éjjel rosszul aludtam és ez kihat a mai hangulatomra is. Ez volt a zárójeles rész, amit nem tudom, hogy ebbe a blogban kellene-e vezetnem, de másik nincs.
Ismét
2010 augusztus 19. | Szerző: prücsök23
Voltak itthon nenusék szabadságon. Nekem ez mindig Hawaii, mert sokat foglalkoznak veled, társaságom is van, programot is szervezünk, szóval extra. Most is jól sikerült a látogatásuk! Voltunk lenn a Dunán egy egész napot. Ment a horgászás ezerrel, Te pedig élvezted a természetet. Ahogy kiszálltunk az autóból, felragyogott a tekinteted! Nagyokat csetlettél-botlottál az egyenetlen terepen, de ez nem akadályozott meg benne, hog felderítsd a környéket. Mama és tata futottak utánad, engem hagytak pihenni a vízparton. Tényleg szép nap volt :-).
Az elmúlt napokban volt egy csomó kontrollvizsgálatunk. A szemészeten kisebb eltérések vannak csak, de minden tolerálható, állítólag. Csak egy év múlva kell újra mennünk. Pszichológus, gyógypedagógus is megnézett. Ez utóbbit teljesen lenyűgözted, mert tényleg nagyon jól érezted nála magad és kommunikatív, kedves kisgyerek voltál. A mozgásodon és beszédeden van még kis fejleszteni való, de nagyon eszes vagy- ez a szakmai véleményük, röviden. Szerintem egyszerűen imádni való vagy! Nyugodt, kiegyensúlyozott kislány, aki nyitott a világra és lassan ismerkedik is vele. Igazán élvezet most veled itthon lenni, látni, ahogy egyre önállóbb leszel, csak néha kell egy kis támasz tőlünk, fizikai vagy lelki. A mosolyod minden pénzt megér, ez a mi nyugtatónk, a lelki balzsamunk!
Egy gyermek, minden áldozatot megér, mert valami olyan csodával ajándékoz meg bennünket nap mint nap, ami nélkül nem is tudom, hogyan lehetne élni. Ezért is vállaltuk be ezt az újabb kisbabát, az újabb terhességet, bízva a szerencsénkben, hogy most gördülékenyebben mennek a dolgok. Sajnos, nem így alakul. Az utolsó ultrahangon már legalább tíz nappal le van maradva a babánk, kevés a magzatvizem és megint magas a vérnyomásom. Sírva könyörögtem ki a doktornőtől, hogy ne tartson benn a kórházban. Nem tudnék nyugodt lenni, ha nem vagy a közelemben. Itthon is ihatom a gyógyszert, figyelem a vérnyomásom és a jeleket, sajnos felkészült vagyok a témából. Rettenetesen aggódunk Apával, mert már tudjuk, mi vár ránk és ez megijeszt bennünket. Keddig kaptam haladékot, akkor eldönti a doktornő, hogy hogyan tovább. Félek, hamar elküld a klinikára és akkor száz kilóméter fog elválasztani a szertteimtől, magam maradok a kétségbeesésemmel,a kérdéssel, hogy mi lesz ezzel a kicsi élettel itt bennem, mik az Úr tervei velünk…
Beszámoló
2010 augusztus 2. | Szerző: prücsök23
Szóval, megjártuk a gyerekklinikát,amit már vártam nagyon. A doktornőd szerint már nem vagyunk elmaradva mozgásilag a kortársaidtól egy cseppet sem! Szuper! Egyetértett az észrevételeimmel, hogy kicsit még x a lábad, meg nem is taposol tökéletesen, de ezeket majd kinövöd, szerinte. Nagyon kellett sietnünk, hogy odaérjünk az ultrahangra, pontosabban el is késtünk! Érdekes találkozásban volt részünk. Az egyik újszülött-intenzíves nővér ugyanis nemrég átszegődött ebbe a privát rendelőbe. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam. Mikor elkezdtünk nosztalgiázni, bevallom, el is pityeredtem, mert rámrontottak az emlékek! Ő volt, aki először a kezembe adott téged (erre csak egy-két ott dolgozó hajlandó). El sem akarták hinni, hogy te korababa voltál, kacérkodtál mindenkivel, puszilgattad a hasam, hogy ott a baba, meg nagyokat kuncogtál. Aztán, ahogy elkezdődött a vizsgálat, egyre inkább elveszítetted a türelmed! Végül apának ki kellett, hogy vigyen a rendelőből. Ami nem baj, mert így tőlem hallhatta, hogy a kisfiú, mégis kislány, hiába poénkodott a nővérekkel, hogy ő csak jött megnézni a fütyijét és már megy is! Viccet félretéve, a doktornő szerint rendben van a baba, ám egy kicsit kisebb (gyűlölöm ezt a mondatot), ezért 3 hét múlva szívultrahangot kell végeznünk. Szerencsére, a saját orvosom megnyugtatott, hogy ez csak elővigyázatosság, szerinte minden rendben. A hazafelé úton nem szárnyaltunk azért, Apa kicsit szomorkás volt,hogy nem lesz kivel fociznia,én pedig kicsit aggódtam az eredmény miatt, de biztosan minden rendben lesz majd, csak kicsit túlérzékenyek vagyunk!
Csak úgy
2010 július 23. | Szerző: prücsök23
Most csak, úgy, minden apropó nélkül írok, mert véletlenül van egy kis szabadidőm. Meg ebben a kánikulában az embernek nincs is kedve máshoz.
Nagynehezen elaludtál. Az este fektettelek le először cumi nélkül. Kicsit sírdogáltál, de megvígasztaltalak a nyuszival alias nyunyuval. Magadhoz ölelted és néhány perc múlva aludtál is. Éjjel sem kerested. Ma délben azonban szívettépően sírtál, szinte fél órán keresztül, de muszáj volt kitartanom. Egyszer úgyis meg kell, hogy válj a nyammodtól, talán jobb most, mint később! Énekeltem neked Micimackót meg mindent a repertoáromból, de csak lassan csillapodott a mérged.Még mindig hallom a fülemben,ahogy panaszkodsz. Sajnálom :-(.
A héten volt több programunk is, ahol más gyerekekkel találkoztál. Nagyon élvezted, főleg, mikor tőled idősebb lányokkal kergetőztél. Annyira igyekeztél bekapcsolódni a játékba, olyan lelkesen tipegtél utánuk… Általában visszahúzódsz, ha több korodbeli van a társaságban. Barátságos vagy, de csak visszafogottan.Olyan, nyugodt gyerkőcnek tűnsz ilyenkor. Azért hazudnék, ha azt állítanám, te még egyetlen pajtásod sem ütötted meg, de általában, te vagy a ,,szenvedő alany”,márcsak aprócska termeted miatt is. Érdekes, hogy soha nem veszik el a kedved a további barátkozástól. gyorsan megbocsátasz 🙂
Kedden megyünk a klinikára kontrollra és én is megyek (végre) ultrahangra. Kiderül, hogy hugit vagy öcst várunk-e, eddig ugyanis ez nem volt egyértelmű. Kicsit aggódom, hogy minden rendben legyen,már régen voltam vizsgálaton, kéthetente jól jönnének a megnyugtató szavak. A jövő héten szerencsére visszajön a doktornőm is hosszúranyúlt szabijáról.
már megint..
2010 július 14. | Szerző: prücsök23
Soha nem élveztem így a vizet, mint most, kerekedő pocakkal. Mikor Téged vártunk, hasonló aktivitásokra még csak gondolnom sem volt szabad, de ezzel a terhességgel eddig( kopp-kopp) minden rendben. Ezért lányom, Te és én, együtt élvezzük a strandolás örömeit! Legyen szó az itthoni gyerekmedencéről, a keresztmamiék medencéjéről vagy igazi strandról, mi mindenütt jól elvagyunk! Pancsi, neked is mindig jöhet. Széles vigyorral hozod a bikinibugyid, hogy csap-csap! Csak így lehet elviselni ezt a kánikulát!
Ahogy múlnak a hónapok, egyre nagylányosabb vagy, babáról már szó sincs, ha téged emlegetünk. A napirended is egyre inkább megváltozik. Reggelente tovább alszol, fél kilenc körül ébredsz. Már reggeli közben mondogatod, hogy bila-bi (bicikli), ezért felülsz a rózsaszín csudajárgányra és elsétálunk a boltig. Utána egy-két kör lubickolás következik! Legszívesebben az összes játékod bevennéd a buliba, de azért van egy határ (meg befogadóképesség) miután már nemet mondok.Ha kiimádkoztalak a vízből, pucéran szaladgálsz az udvaron. Meg tudnálak enni, mikor a pucér kis feneked riszálod a füvön, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga!
Dél melegében delelsz. Még mindig úgy alszol el, hogy az arcom birizgálod. Ez téged megnyugtat, engem pedig feltölt. Csodálatos energiákat tudnak magukénak ezek a kis ujjacskák! Míg Te kipihened magad, addig általában elkészül az ebéd is! Mindig csodállak, hogyan tudsz olyan jókedvűen ébredni, azonnal akcióra készen!
Pancsolsz még egyet mire hazaér a Papa, akkor ebédelsz velünk is, majd valami közös programot szervezünk vagy Apával elmentek bringázni, ha nincs nagyon meleg. Órákon át tudsz a kertben jönni-menni! Minden hangya, bogár,lepke, boldoggá tud tenni. Csak egy gyermek tud ilyen lekes lenni egy macska látványától. Néha, míg nézlek, arra gondolok, nekünk van a világon a legtündéribb gyerekünk! Aztán egy perc múlva valamiért kivered a hisztit vagy figyelembe sem véve a tiltást, letéped a legszebb virágaim egyikét és azt gondolom, egy igazi ördögfióka vagy! Estére általában jól elfáradsz, ám ennek ellenére egyre nehezebb téged ágyba dugni! Még pizsiben, cumival a szádban is rohangálsz a szobákon át. A cumitól már szeretnék megválni, csak még nem tudom, hogyan csináljuk…..
Valamelyik este a nagyágyon játszottunk. Csiklandoztad a hasam és mondtam, hogy ott benn van a baba. Spontán, adtál a bőrömre egy puszit! Annyira édes volt. Most, mikor látod a nem kis hasam, mondogatod, hogy baba, baba. Remélem, nem lesz gond…
Első strandolásunk :-))
Első éjszaka nélküled
2010 június 22. | Szerző: prücsök23
Hát, ezen is túlvagyunk! Először töltötted az éjszakát a nagyszülőknél, nélkülünk. Az úgy volt, hogy egy régen látott baráti pár meghívott magukhoz bennünket, de nekik csak az este kilenc körüli idő felelt meg. A mama és apa összeesküdtek ellenem és rávettek, hogy ezúttal te aludj náluk és ne ők jőjjenek! Bevallom, estig azt terveztem, hogy az utolsó pillanatban lemondom ezt a látogatást és inkább maradok itthon az én kisbabámmal. Aztán valahogy mégis elkezdtem bepakolni a kistáskádat, elkészítettük a bilikét és minden kelléket, ami szükséges lehet. Magamhoz húztalak, és elmagyaráztam, hogy a ma estét a mamával és tatával fogod tölteni, ott vacsorázol, ott fürdesz,stb. Mikor ahhoz a részhez értem, hogy mi nem leszünk ott, akkor Apa már rámszólt, hogy hallgassak, nem kell ilyen dráma.(az ő szeme is könnyes volt, láttam).
Megtiltotta, hogy sírjak, mikor otthagyunk, ezért egy könnycsepp nélkül bíztalak rájuk!
Az este kezdetén feszélyezett voltam nagyon, de miután mama megesemesezte, hogy teljesen nyugodtan elaludtál a pancsi és vacsora után, kezdtem én is élvezni, hogy teljesen a felnőttekre tudok koncentrálni és valóban részt veszek a társalgásban. Vasárnap reggel mentünk érted, trauma nyomait nem fedeztem fel rajtad! 🙂
Vidáman mesélted este az ágyon, hogy mama pancsi, mikor kérdeztem, hol aludtál az előző éjszaka.
A következő alkolommal már könnyebb lesz-talán!
Ez meg az
2010 június 19. | Szerző: prücsök23
Az állatkertezés annyira jól sikerült a mamáékkal, hogy azóta naponata többször elmondod, hogy múúúúú (mármint a szürkemarhák így bőgtek) és hopp-hopp- tehát a fóka így ugrott ki a vízből. Mikor ezt a két mondatot hallom, akkor tudom, ezt az élményt eleveníted fel nekem. Csuda meleg volt az elmúlt héten, de szerintem ez téged nem túlságosan zavart! Délelőtt és délután is pancsoltál a kertben vagy a barátaink medencéjében. Csap-csap, pancsi. Ezzel hozod a tudtunkra, ha vízre vágysz! Egyszerűen nem tudod megunni! Azt a csillogást a szemedben, míg a medencédben lubickolsz, öntözöd magad a langyos vizet. Szerintem órákig benne tudnál maradni, ha engednénk.
Ugyan ilyen csoda számodra a homok is. Egy órán át képes vagy pergetni a homokszemeket az ujjacskáid között. Kislapáttal szórod minden felé, leginkább a saját ruhádra. Meg is nyalod, mikor nagyon belehevülsz a játékba. Már sajnálom, hogy nem örökítettük meg minap, mikor úgy néztél ki, mint egy kisindián, sárcsíkokkal a homlokodon és a szád körül. Milyen kevés kell egy gyereknek a boldogsághoz…….
Nem adom fel
2010 június 6. | Szerző: prücsök23
Még ha a technika ki is fogott rajtam, és nem volt internetem , még ha időm sincs, csak nagyon kevés, akkor sem adom fel a blogod írását! Legfeljebb, ritkábban írok.
Talán onnan kezdem, hogy milyen nagyszerűen éreztük magunk Pesten. Nena és még egy csapat kedves új ismerős érdekessé tette számodra is a kiruccanást. Apának és nekem pedig pihentetővé. Nem is tudom, mikor üldögéltünk együtt ennyit. Nagyokat beszélgettünk, megnéztük a leendő otthonukat, megismertük Sanyi rokonait. Kisangyal voltál. Elfogultság nélkül állítom. Mindenkihez barátságosan közeledtél, jól aludtál, minden remek volt. Mondjuk, nem sokat ettél, de annyi nassolni való mellett, amit beléd tömtek, nem is vártam mást. Már alig várom, hogy megismételjük a látogatást! Azt hiszem, ők is örültek nekün. Neked biztosan, mert a nena könnyek közt búcsúzott tőlünk :-(.
A héten voltam végre ultrahangon. Gyönyörűen látszott a kisbabó, a doktornőnek még azt is sikerült látni, hogy mi van a lába közt :-). Reméljük, nem tévedett! Minden rendben szerencsére, teljesen elégedett a fejlődésével. Kicsit a vérnyomásom megint vacakolt a hétvégén, de most helyrejött. Egyelőre nem tett gyógyszerekre. Már látszik a pocakom, így lassan mindenkivel közöljük a gólyahírt.
Néha átsuhan az agyamon, hogyan fogsz reagálni a kistesóra, mekkora felfordulást okoz ez majd az életünkben. De most még inkább lefoglalnak a napi teendők és még fél év hátravan. Szóval, csak óvatosan tervezgetünk…..
Az elmúlt hetekben nagyon ronda idő volt, esett és csak esett, annyira hideg is volt, hogy újra fűteni kellett. Eléggé unatkoztunk benn, sokat mondogattad, hogy ki-ki. Kicsit rászoktál a tévézésre, de azért a játékaiddal is jól elvagy. A legújabb sláger a kisautó. Du-dúúúú, mondod rengetegszer, ráülteted valamelyik babát és már tologatod is a kocsit. Ahogy beindult a járás, egyre gazdagodik a szókincsed! Apa, anya, mama, tata, báci, bila-bila(ez bringa), nem, nyami, megyek, kokó(kolbász ill. kakaó közös elnevezése). Kimondottan jókedvű gyerek vagy, ha valamit akarsz, azért nagyon tudsz harcolni!De annyira tudsz hízelegni is…..
Ma végre beköszöntött a jóidő! Délután a mamáék ,,elkértek”, hogy elvigyenek sétálni. Apával mi majd pihenünk kicsit. Várom, hogy hazaérjen. Sajnos be kellett mennie ma is. Te szundizol, hason, piros kis kantáros nadrágban, tigrised ölelve 🙂
A legszebb szülinapi ajándék tőled
2010 május 16. | Szerző: prücsök23
De nem erről szerettem volna írni. Hanem arról, hogy megtetted az első önálló lépéseid!!!!!! Éppen a konyhában készítettem saját szülinapi tortám, mikor elengedted mindkét kezecskéd és csak néztél rám, hogy most mi legyen. Biztatásomra elindultál felém, és sikerült néhány lépést tenned. A te sikerednél csak az én örömöm volt nagyobb azon a május nyolcadikán! Azóta egyre bátrabb vagy és nem mondanám, hogy jársz egyedül, de elindultunk azon az úton! Már nagyon vártuk Öröm nézni, ahogy sétálgatsz a kanapétól a fotelig vagy éppen valamelyikünk karjaiba tartasz.
. Közben a fogacskáid is egymás után bújnak elő. Valamelyik nap meglepetten tapasztaltam, hogy már összesen hét recét lehet a szádban kitapintani.Kettő van lent és a többi felül. Elég jól viseled a fogzást!
Elfelejtettem egy szintén fontos eseményt leírni. Április utolsó hétvégéjén ugyanis korababa találkozó volt nálunk. Három anyuka, négy babóca meg persze az apukák. Jó volt benneteket nézni, ahogy tipegtek a füvön, kommunikáltok egymással, mosolyogtok nagyokat vagy éppen sírtok valamiért. Mint mikor mi voltunk a lányokkal a koraszülött osztályon. Együtt sírtunk és együtt nevettünk minden nap, több mint egy hónapon keresztül. Egmás kincseiért ugyan úgy aggódtunk, mintha a sajátunk lett volna, gombóc volt a gyomromban, ha azt láttam, valamelyikük inkubátoránál összegyűlik a személyzet. De mindez már a múlté. Ami megmaradt, az néhány kedves új barát.
Igyekszem majd nem lemaradni a bloggal. Nem szeretném elhanyagolni.Fontosak az emlékek, mert sok mindent elfelejtünk, kár értük!
Új családtag
2010 augusztus 28. | Szerző: prücsök23
A tegnapi nap igazán izgalmasan kezdődött. Tudtuk, hogy unokatesód születik. Egy újabb hercegnő :-). Kihasználva egy barátnőm, azonnal érkeztek a hírek a szülészetről. 12 óra 10 perckor megszületett a kis Emma, 3,5 kilóval,52 centivel.Mintha csak a könyvekből lépett volna ki. Milyen csodálatos, hogy van mms,mobilok és hasonló kommunikációs lehetőségünk. Hamarabb láttuk a csöppséget,mint az anyukája. Kiköpött nővére! Tegnap eldöntöttem, hogy az összes gondunkat félreteszem egy napra és csak a jóra fogok gondolni,arra, hogy ti, gyerekek vagytok az élet értelme. És ezek nem csak üres frázisok, ilyenkor érzi az ember, hogy igen, ezért születtünk, hogy szülhessünk, új életeket hozzunk a Világra! Isten hozott a családban Emma!
Oldal ajánlása emailben
X