2009 április 21. | Szerző: prücsök23
Tegnap hétfő volt, mérés. Azonnal könnybe lábadt a szemem, mikor megláttam, mennyit mutat a mérleg.A doktornő szerint kétszázötvenet is hízhatnál.Nekünk most kétszáz grammal kevesebb boldogság jutott ezen a héten.Csak azért nem sírtam el magam, mert itt voltak a nagyidék és tartanom kellett magam, nem akartam, hogy tudják, ez mennyire kiborít. Egész nap ezen rágódtam, mikor nem futtatam az etetési technikánkon az eszem, akkor is bennen volt az a nyomottság, keserű szájíz, amitől jó lenne szabadulni. Magamat hibáztatom,hiszen én etetlek,az én tejemmel, szóval mást nem is okolhatnák. Délután már annyira belegabalyodtam az önsajnálattal kevert aggodalomba, hogy már annak sem örültem, hogy sikongatsz a szobádban jókedvedben. Aztán jól felpofoztam magam- képzeletben. Négy hónappal ezelőtt még az életedért könyörögtem Istenhez!. Nem lett semmilyen súlyos szövődménye annak, hogy korababa vagy,pedig le sem merem írni, mi minden történhetett volna Veled, én pedig holmi grammokért aggódom, mikor szemmel láthatóan jól érzed magad a bőrödben!Ez lehetcsak egy kicsit gyengébb hónap és slussz. Nem kell mindjárt bepánikolni! Hol a híres higgadságom?! Igyekszem nem emészteni magam, elfogadni azt, ami van és élvezni, hogy olyan kis tündér vagy!A mi pici, háromezer hétszázhetven grammos csodababánk!
2009 április 20. | Szerző: prücsök23
Kicsit most hagyom, hogy egyedül légy, elszórakozol a kezecskéiddel.Szerintem, nagyon élvezed.Valamelyik nap az egyik barátunk megjegyezte, hogy más kisbabák azért sírnak, mert éhesek, kakis a pelusuk, stb., Te pedig azért, hogy ne nyaggasunk már állandóan! Aztán elgondolkodtam egy kicsit- ugye minden viccnek a fele igaz- és rájöttem, hogy tényleg nincs sok nyugodt pillanatod tőlünk. Amikor éppen nem tornáztatlak (ez min. naponta háromszori hátizomerősítést jelent), akkor próbálom beléd diktálni a vasat vagy legújabban a C vitaminnal felturbózott teát, amit egyenesen útálsz. Ezeket a löttyöket rendszeresen magadra köpködöd, ezért néha naponta többször is átöltözünk. Nagyon kitartó vagyok, ezért a teával kb ötvenszer kínállak meg, mindig,amikor úgy látom, jó a kedved (ezzel általában sikerül elrontanom). Etetni is gyakrabban szeretnélek, mint azt igényled, mert ugye, be kell hoznunk a lemaradásunk! Olvastam, hogy a babák könnyen elunják magukat, ezért szobából szobába hurcollak,a kiságyadból a nagyágyra, a hintából a játszószőnyegre kerülsz rövid időn belül.Unalomnak a jelét még soha sem fedeztem fel az arcodon! Van egy tucat csörgőd, lelkesen próbálgatom, melyik nyeri el a tetszésed. Vizuális és auditív stimuláció- ugyebár. A friss levegőről sem szabad megfeledkeznünk. Van , mikor naponta kétszer is kiviszlek. De hogy a babakocsiban se legyen unalmas, azt is kibéleltem fityegőkkel.
Esküszöm, mikor alszol, nem bántalak. Na jó, éjszaka, ha már nagyon sokat alszol egyhuzamban, néha megcirógatom az arcod, nem vagy -e véletlenül éhes.
Azt hiszem, nem is csoda, ha néha besokallsz. Most koholom a tervet, hogyan is kellene ezeket a tortúrákat úgy beépíteni a napunkba, hogy azt te is élvezd.Talán sikerülhet 🙂
2009 április 19. | Szerző: prücsök23
Jó régen írtam már kicsim! Röpülnek a napok veled picikém és ha van egy kis szabadidőm, akkor általában böngészem a netet ,információk után kutatva. Hogy mennyit kellene hízzál, egyél, mikor vezethetünk be szilárd kaját,mikor kellene hasra fordulnod stb. Néha kicsit megszállottnak tűnök saját magam előtt is. De nagyon félek, hogy valamit elrontok, és nyugodtabb a lalkiismeretem, ha felvértezem magam tudással!
A múlt héten voltunk kontrollon a gyermekklinikán. Most a doktornénidnél voltunk, aki nem teljesen volt megelégedve a gyarapodásoddal. Persze, valahol sejtettem én is, hogy kicsit többet kellene nyomnod a mérlegen. Azt javasolta, adjunk gyümölcsleveket, de ezen még rágódom egy kicsit.A következő héten megyünk az itteni gyermekorvoshoz, még az ő véleményét is kikérjük, szerinte is készen állsz-e, hogy bővítsük az étlapod.Még csak két hónapos kellene, hogy legyél! Most nagyon próbállak tömni, ami elég nehéz ügy, ha az ember szoptat. Amikor nem vagy éhes, hiába teszlek cicire, óriásiakat grimaszolsz, ha pedig már az agyadra megyek , sírva is fakadsz. Utólag is bocs, de csak nagyon szeretném, hogy duci bébi legyél! Az ujjszopás az új szórakozásod, ezzel nagyon jól megnyugtatod magad. Kicsit sajnálom, hogy én nem tudlak ilyen jól megnyugtatni….. Talán ezért van, hogy egy kicsit zavar, amikor elégedetten cuppogsz az ujjadon. Apa meg húz miatta, szerinte tök jó dolog, hogy saját magadon tudsz segíteni és nem kellene ezen is izgulnom!
Teljesen az ujjad köré csavartad a papád, mindennél fontosabb lettél a számára (is)!
2009 április 5. | Szerző: prücsök23
Nagyon szép napunk volt tegnap. Telis tele lettem pozitív energiával. Ebédre mentünk a nagyiékhoz, és szinte egész nap maradhattunk, mert Te is nagyon élvezted az első hosszabb kiruccanásunk! Csak mosolyogtál meg gőgicséltél és főleg szunyókáltál a gyönyörű napsütésben. Még az sem zavart, mikor Ági nyaggatot. Akkora puszikat nyomott az arcodra, hogy majd letépte a fejed, állandóan odaszaladt hozzád és símogatott. Mi meg csak néztünk titeket, a boldogságot, amelyik megtölti a hétköznapokat, nem tudtam letörölni a mosolyt az arcomról!Olyan ritkák az ilyen pillanatok. Vagy, csak elmentünk mellettük eddig és észre sem vettük, hogy mindenünk megvan… Hazafelé úgy éreztem magam, mint aki nyaralásról érkezik. Mintha bilincsek hullottak volna le, több havi bezártság után. Már tervezzük a kövekező csavargást.
Ma vagy négy hónapos! Mondanám, hogy röpül az idő, de ez nem igaz. Az első két hónap csigalassúsággal múlt el. Míg izgultunk érted, minden egyes órát éreztünk szinte.Azt hittem, soha nem jön már el a január, aztán a február, utána meg az a hétfő, amikorra ígérték, hogy hazajöhetünk.Itthon már gyorsabban telnek a napok, cseperedsz picikém. Este majd megnézzük, mennyit jelent ez centiben és grammokban. Egyre többet eszel, már sokszor négyóránként. Egy hajnali etetést pedig már 3 napja kihagyunk. Lépegetünk lassan előre. Nagyon megfogadtam, hogy nem idegeskedem az apróságokon, próbálom élvezni, hogy anyuka lehetek, a Te anyukád!
2009 április 3. | Szerző: prücsök23
Az előbb még cuppogtál a szobádból. Olyan édes tudsz lenni! Megtaláltad a kezecskéd, de nem a hüvelykujjad szopizod, hanem az ujjacskáid, mintha egy jót ebédeltél volna és nem szeretnéd, ha bármi is kárba veszne. Mondjuk, cumizni is szeretsz. Az mindig megnyugtat. Már az inkubátorban is volt cumikád-neked egyedül, mert ha éhes voltál, akkor irtó pipa tudtál lenni! Ezért vittem neked be egy igazi cumit,hogy ne kergesd őrületbe a nővéreket. Meg persze, hogy neked is könnyebb legyen kivárni, míg anyu megérkezik!
Gyönyörű időnk van. Tegnap sétáltunk egy nagyot. Közben vagy tízszer megállítottak minket. Mindenki látni akar Téged. Tudod, egy ilyen kis helyen híre megy, ha az emberrel valami szokatlan történik. Mindenki csodál, apa és én pedig olyan büszkék vagyunk rád! Legszívesebben mindenkinek mesélném, hogy milyen hősiesen küzdöttél és hogy igyekszel most is, mert az emberek el sem tudják képzelni, mit jelentenek egy ilyen kis csöppségnek a mindennapok megpróbáltatásai. De mi tudjuk és ezért igyekszünk nagyon türelmesnek lenni veled. Remélem, jól csináljuk!
2009 április 1. | Szerző: prücsök23
Csak ezt gyorsan leírom, míg tart az élmény! Ma fél órán át ,,beszélgettünk”. Te gőgicséltél, hogy ,, gő, ögőőő” meg nevetgéltél. Én meg énkeltem Neked a lencsi lánykát!Közben le sem vetted a nagy kék szemeid rólam és tapogattad az arcom.Még soha sem kommunkiáltál ilyen sokat. Olyan meghitt pillanat volt ez. Nagyon boldognak tűntél! Csordultig lett a szivem! Szeretlek picim!
2009 március 31. | Szerző: prücsök23
Hát, a mai nap is elmúlt! Szeretném tudni, mi zajlik most a kis fejecskédben! Vajon miről álmodhatsz?Mosolyogsz valamin, pedig úgy éreztem, a mai nap inkább megterhelő volt számodra, mint vidám. Ma mentünk először látogatóba a nagyszüleidhez. És úgy egyáltalán, ez az első vendégségünk Veled. Persze voltunk már ellenőrzéseken a doktorbácsidnál, vérvételen is már háromszor, mióta kiengedtek bennünket a kilinikáról, de ilyen kiruccanásunk még nem volt. Ha rajtam múlik,a mai sincs, csak már mindenki nyaggat bennünket, hogy menjünk, menjünk már. Én meg beadtam a derekam, az helyett, hogy figyelembe venném a te érzékeny kis lelked és itthon maradtunk volna! Mások szerint túlságosan féltelek, én úgy érzem nem eléggé!
Sajnos szombatra beígértük apa szüleinek, hogy megyünk. Már előre izgulok.A mamiéknál még elég jól bírtad, de utána itthon nagyon nyűgös voltál. Mikor mindent beleadsz, kicsit úgy sírsz, mint egy kecskegida, gyorsan felhergeled magad és ilyenkor azt hallják a szomszédok, hogy me,me,meeeeeee!Bocs, de ezt muszáj volt leírnom! Szóval, dajkáltunk délután nagyon, de csak akkor nyerted vissza a lelki egyensúlyod, miután megfürödtél, szopiztál és leraktalak a kiságyadba. Már egyenletesen szuszogsz és valami szépről álmodsz! Én meg már el is felejtettem, hogy pár órányit nem kisangyal voltál! Aludj jól Drágám!
Napról napra
2009 március 30. | Szerző: prücsök23
Már az ágyikódban vagy. Még néha kilesel a hosszú pilláid alól, de már dörzsölgeted a hajad. Mindig ezt csinálod, mikor álmos vagy!
Ma végre tettünk egy jó hosszú sétát. Gyünyörű idő volt és apával együtt kivittünk levegőzni.Teli tüdővel szívtam a tavaszi friss illatokat. Annyira vártam, hogy elmúljon ez a csúnya, barátságtalan tél! Kicsit szunyókáltál a babakocsiban, olyan angyalian, ahogy tudsz, kinyújtott karokkal.
Olyan szép nap volt a mai. Nyugodt délután, látogatók nélkül! Valami mégis motoszkál a fejmben, hiába győzködöm magam, hogy minden a legnagyobb renben. Ma hétfő van, mértük a súlyod. Eddig heti kétszáz grammot gyarapodtál, most meg csak szűken százat. Ami még mindig normális. Mégis azon agyalok, nincs-e valami bajod!? Apa azt mondja, türelmetlen vagyok és igaza van. Csak azt gondolom, ha öt vagy hat vagy tizenkét kiló leszel, elmúlik az aggódás. Pedig azt hiszem, ez nem fog elmúlni. Azt hiszem, ez az anyaság. Az állandó félelem, hogy történhet valami veled, amit nem várunk. Most, hogy ezt leírtam, olyan szomorkásnak hangzik, pedig anyának lenni, a legszebb érzés, amit valaha is éreztem. Köszönöm picúr! Álmodj szépeket!
Viszünk HAZA a kórházból
A küzdelem kezdete
2009 március 29. | Szerző: prücsök23
Most jövök a szobádból. Mosolyogsz álmodban!Pár hónappal ezelőtt csak álmodni mertük ezt az angyali mosolyt!
Aki nem akart már nagyon gyermeket, az nem értheti. Aki nem szülő még, az nem értheti- csak megpróbálhatja. Aki még nem volt csak egy hajszálnyira attól, hogy elveszítse a gyermekét, az sem értheti, de soha ne is érthesse meg!
Még most is érzem a rémületet, könnybe lábad a szemem, pedig már tudom, hogy minden jól alakult!Mintha az elmúlt hónapok kínlódása egy hátizsákba került volna,amit a hátamra vettem és amitől nem tudok megszabadulni- cipelem magammal. De ezennel leteszem! Nem mondom el senkinek, elmondom mindenkinek. És talán egyszer megmutatom Neked. Meg kell szabadulnom a tehertől, mert csak így lehetek jó anyád! Amikor először mondtam ki, hogy kislányom, zokogtam magamban. Nem mertem hangosan, mert attól féltem, hülyének néznek az intenzíves nővérkék. Aztán a kezembe adták a 700 grammos kicsilányt és a könnyeket már nem lehetett elállítani. Ez volt a mi nagy találkozásunk!Amire minden leendő anyuka vár, mikor megtudja, hogy életet adhat!
Kinyitottad nagy, kék szemeid és rámnéztél. Akkor tudtam, hogy érzed, én vagyok. Pedig marhaságnak gondoltam, nem hittem abban, hogy tudni fogod, az anyukád van melletted. De tudtad.
Két nehéz hónap várt még ránk. Te küzdöttél hősiesen, megtanultál szépen szuszogni, nyelni, harcot vívtál a fertőzésekkel és Te kerültél ki győztesen! Olyan pici voltál és annyira akartál élni! A közeledben lehettem és minden három órában láthattalak. Ahogy lépegettem lefelé az emeletről hozzád, mindig egy kicsit összeszorult a gyomrom, mert nem tudhattam, mi vár… Aztán egy nap már a folyosóról hallottam, ahogy sírsz, mert üres a pocakod!
Az első mosolyod, az első etetést cumival, az első szoptatást soha nem feljtem! Ahogy azt a februári napot sem,amikor kinn nagy pelyhekben hullt a hó, apa és én pedig az ajtóban topogtunk és vártuk, hogy kihozzák a mi hercegnőnket!Kicsit sírtunk is. Ezért a napért éltünk már két hónapja!
Most pedig itt vagy a szobádban, amibe be sem mertem tenni a lábam a szülés után, mert attól féltem, Te nem fogod meglátni, soha. Már szégyellem, hogy kezdetben nem volt annyira erős hitem, mint apának. Sajnálom, hogy kételkedtem… Te minket választottál, és annyira akrtuk, hogy sikerült! Egészséges, gyönyörű babánk van,aki nagyon különleges, talán méltó rá, hogy csodababának nevezzünk!
Hát így kezdődött a Te történeted kislányom!
Itt már levettek a lélegeztetőgépről, de még nagyon soványka vagy
2009 április 22. | Szerző: prücsök23
Egyszer mondtam apának, hogy bekarikázom a naptáron azt a napot, amikor nem sírsz fürdetés után. Hát, a mai nap az a pirosbetűs! Egy picikét sem nyűgösködtél míg öltöztettelek. Kis cukorfalat voltál ma!
A napirendünk teljesen felborult. Már négyóránként eszel, de szerencsére ma elég nagy mennyiségeket. Mégis csak lesz belőlünk nagy és kövér gyerek-egyszer.
Már néhány napja megfogod a játékaid. Egyre ügyesebb vagy benne.. a Tigrised orrát és a mackó lábát már profi módon kapod el! Ma a csörgőt is többször megérintetted,ütögetted és meg is ragadtad néhányszor! Szemeddel követed őket, ha mozgatom. Nagyon ügyi vagy. Jó látni, ahogy fejlődsz, ahogy lassan lépegetünk előre! Most is a maci lábába kapaszkodsz, úgy alszol kicsim. Álmodj szépeket!
Oldal ajánlása emailben
X