2009 május 15. | Szerző: prücsök23
Mozgalmas napjaink vannak drágám! Tegnap voltunk védőoltáson, amit végül nem kaptál meg , mert nem gyarapodtál túl sokat az elmúlt hónapban. A doktornő szeretné kizárni, hogy esetleg valami betegség lappanghat benned, ezért ma voltunk vérvételen és vizeletet is sikerült levadásznunk reggel tőled. Apával nagy sikerként éltük meg, hogy zökkenőmentes volt ez az expedíció, ugyanis minden kislányos barátunkazzal riogatott bennünket,hogy nagyon megszenvedett néhány csepp pisiért. Már meg is vannak az eredmények, rendben vannak. De tudtam is ezt, valahogy megérzi az ember, mikor nincs rendjén a gyereke. Amikor tüdőgyulladást kaptál a kórházban, én már előző nap szóltam a dokidnak, hogy nem tetszel nekem.Akkor éreztem és láttam is rajtad, hogy nem vagy jól. Most meg olyan vidám vagy. Ma a vérvételen sem sírtál sokat, bátrak voltunk mindketten! Míg vártuk az eredményeid, benéztünk az osztályomra. Most láttak először a kolleganőim. Olyan büszke voltam rád.!Hogy csodáltak téged! Legalább 3 centit nőttem- apával együtt. Később arról beszéltünk vele az autóban, hogy milyen szuper érzés, hogy Te vagy a mi kisbabánk! Dícsértünk, mert olyan jó kislány voltál egész nap, pedig igazán lehetett volna okod nyűgösködésre. De te egész nap mintagyerek voltál ma is.
Ha a gyerekorvosunk is egyetért, akkor hétfőn mégis csak védőoltás lesz. Remélem, azt is jól megússzuk!
A doktornéni azt mondta, hogy tömjelek! Ha tudná….. :-))
2009 május 13. | Szerző: prücsök23
Képzeld kicsim, tegnap találkoztunk a doktornővel, aki végigkísérte amíg a pocakomban voltál!Míg sétálgattunk mi hárman a városban sok ismerőssel találkoztunk. Legtöbbjük hallott róla, hogy korababa voltál. A tapintatosabbak nem bámulnak úgy rád, mitha ufó lennél és nem firtatják a részleteket, hanem megkérdik, hogy jól eszel-e vagy ilyen aktuális dolgokat. Natasa a férjével volt és mindjárt bemutatott neki, hogy ez a bébi 820 grammal született! Te meg csak bevágtad a ,, cool vagyok, de élvezem az életet” arckifejezésed és nagyokat nézelődtél a kis kalapod alól!Zabálni való voltál! Apa szerint a doktornőnek is jó téged látni, mert ő is sokat tett azért, hogy egészséges kisbabánk legyen!Biztosan így van, mert olyan büszkeség öntötte el az arcát, mintha az ő gyereke is lennél! Szerencse, hogy vannak még ennyire elhivatott orvosok, akiknek nem csak egy páciens vagy, hanem egy ember, érzésekkel! Amennyi problémánk volt a terhességem alatt, már az idegeire is mehettem volna, de e helyett közelebb kerültünk egymáshoz, teljesen megbízom benne és barátként tekintek rá. Van még egy orvosunk kicsim aki segített abban, hogy a mgfelelő helyen szüless meg és aki még most is küld néha egy smst, hogy jól vagyunk-e! Talán egyszer meghálálhatom ezeknek az embereknek a támogatását életem legnehezebb periódusában. Mert eddig nem tettem, de bízom benne, hogy lesz még rá alkalmam, hogy megköszönjem.
2009 május 9. | Szerző: prücsök23
Végre beköszöntött a jóidő! Már alig vártam, hogy kicsit kimozdulhassunk ez a sok fal közül. Tegnap a nagyidéknál voltunk egész délután, és annyira élvezted, hogy még aludni is elfelejtettél. Csak nézted nagy szemekkel a zöld leveleket, ahogy susogtak az enyhe széltől. Rengeteg új élmény, a felhők, az ég kékje, a madarak csipogása, Negró kutyus ugatása, a traktorok és odaköszönő szomszédok hangja! És az akácfák illata vagy a földieperé, ami az idén előbb érik és az orrocskádhoz tartottam, hogy legalább szagolhasd, ha már meg nem kóstolhatod még. Ezek a dolgok nekünk, felnőtteknek, mind természetesek, de most, hogy próbálok a te szemeddel látni, izgalmasnak tűnnek! Szóval, egész nap kinn voltunk a szabadban. Este pedig olyan gyorsan elaludtál és nyolc órán át fel sem ébredtél!Meg a mániákus anyád sem zavarta meg az álmod, hogy megetessen! Mosolyogtál reggel is és még most is jó a kedved.Egyre kevesebbet sírdogálsz, igazán nincs nehéz dolgom veled.
Mire beletanultunk az itthoni életbe, mikor már te is tudod, hogy ide tartozol, akkor sajnos vissza kell mennünk a kórházba egy vagy két hétre. De erről majd legközelebb, próbálok keveset gondolni rá, nem izgulni rajta-egyelőre!
2009 május 7. | Szerző: prücsök23
A szülinapokon az ember mindig kicsit átgondolja, hol is tart. Már x éves vagyok és még ezt sem értem el, fejeztem be, szereztem meg,stb. Tegnap volt a szülinapom, a huszonnyolcadik. Nagyon jó kedvem volt egész nap! Olyan értékes ajándékom van az élettől, amiről eddig csak álmodtam! Kedvem lett volna azt mondani a sok boldogságot kívánó ismerősöknek, hogy kössz, boldog vagyok! De szerintem ezen megrökönyödtek volna sokan. Az emberek nem szoktak elégedettek lenni! Pláne nem megosztani másokkal! Hát én picikém az vagyok! Tavaly ilyenkor úgy éreztem, nincs semmim, mert minden vágyunk apával egy gyermek volt. Aztán pár napra rá, megfogantál. Mennyi minden történt ez az év alatt!
De közel sem olyan fontos az én egy évem, , mint a Te első éved , amikor a legtöbbet fejlődsz, a legrohamosabban vátozol. Már alig várom a szülinapod. De inkább nem sürgetem az időt, anélkül is röpül! Egyszer csak már a szülinapi tortádat szeljük és észbe se kapunk, hogy nagylány lettél, mert mindig a következő lépést várjuk.De élvezzük eléggé azt, ami most van? Majd igyekszünk!
2009 május 4. | Szerző: prücsök23
Ma este egy pillanatra összeomlottam! Pedig olyan jól indult az esti rituálénk. Gőgicséltél és huncutul mosolyogtál rám míg maszíroztalak, ahogy azt mindig is szoktuk pancsolás előtt. Mikor hasra fordítottalak, megtámaszkodtál a könyöködön, mintha ez lenne a világ legkönnyebb dolga, csak eddig nem lett volna kedved így csinálni.Milyen örömöt okoztál ezzel! Már próbálkozol néhány napja hasra fordulni, ma a másik oldalra is megtetted ugyanezt a kísérletet.
Aztán megmértelek. Nem is annyira keseredtem el, már fel voltam készülve, hogy annyi, amennyi. Az annyi- ötven gramm. Aztán fürdetés után, mikor cicire szerettelek volna tenni elkezdtél ordítani. Vártam néhány pillanatot, hogy majd megnyugszol, de egyre hangosabb lettél, torkod szakadtából üvöltöttél. Próbáltalak megnyugtatni, de mintha idegesítettelek volna, még ingerültebb lettél.Én meg csak néztem és úgy éreztem, összecsapnak a hullámok a fejem fölött! Süllyedek, és nincs senki, aki kihúzna. Apa persze most is dolgozott, rá is mérges voltam, meg rád is, mert szinte hallottam, ahogyan azt ordítod, hogy nem szeretlek, menj innen! Mintha lenyomtak volna a víz alá,rettegve kapálózol, de csak annál rosszabb. Úgy éreztem, én vagyok a világ legrosszabb anyukája, azt sem tudom, mi baja a gyerekemnek!Aztán mégis sikerült a felszínre törnöm és egy nagy levegőt vennem. Átgondoltam a dolgokat, Rád figyeletem és nem vettem személyes sértésnek, hogy vörösre sírtad a szemecskéid! Rájöttem, hogy a hasid kínoz, mert délután megitattam veled a gyümölcslevet, amihez nem is volt nagyon kedved. Csak az lehetett a ludas. Aztán szépen felvettelek és elringattalak. Miután megnyugodtunk, már ettél is. Teli pocakkal pedig meséltél valamit nekem. Nem is haragudtál, pedig inkább neked lett volna okod, mert olyan türelmetlen voltam.Van még tanulnivalóm…
2009 május 2. | Szerző: prücsök23
Nagyon büszke vagyok rád kicsim! Egyre ügyesebb vagy sok mindenben. Az étlapunkon már 3 zöldség és az alma is szerepel. Egyre nagyobb adagokat majszolsz be. Már több jut a szádba ,mint a környező tárgyakra és anyára! Azt hiszem, kezded megkedvelni a ,, nagyos” kaját! Mintha többet ennél tejcsiből is, de nem mérlek egész héten, mert már bekattanok a grammoktól! A kézügyességet is egyre fejlettebb. Néha egyszerre tömöd mindkét öklöcskéd a szádba. A játékokat már nem esik nehezedre megérinteni, megfogni. És azt az örömöt az arcodon, mikor eléred, amit akarsz. Milyen nagy dolgok történnek ilyen pici emberrel!!! Megtudnálak zabálni!
Most búcsúzott el a nenusod. Nagyon jól elvoltatok, néha már picit féltékeny is voltam. Na jó, ez nem igaz. Az a bizonyos mosoly, a huncut tekintettel csak nekem szól! Amitől rögtön vigyorognom kell nekem is. Talán önzőség, de olyan jó, hogy valaki ennyire szeret engem!
2009 április 30. | Szerző: prücsök23
Zajlanak a hétköznapok kicsim.Minden napunk kb ugyan úgy telik, ami nagyon megfelel neked. Nekem már nem annyira, de ez nem olyan fontos. A régi, pörgős életem után kicsit bezártnak érzem maga. Még annak ellenére is, hogy szinte minden nap meglátogat bennünket valaki. Ma jön a nenuskád. Már nagyon várom! A beszélgetéseket, azt, hogy mondhatok bármit őszintén, nem haragszik meg és viszont. Különleges kapcsolat a testvéri, sajnálom, hogy Te ezt valószínűleg nem tapasztalod meg. Sokszor eszembe jut, hogy mi lenne, ha bevállalnék még egy terhességet… Aztán előjönnek a decemberi képek. Hallom, ahogy a doktornő azt mondja, hogy azonnal ki kell venniük, különben meghalsz.Hogy az orvosok és nővérek azt mondják, szenvedtél odabenn hetek óta!És én ezt nem éreztem, nem tudtam, pedig annyira akartam, hogy minden TÖKÉLETES legyen!Azt hiszem, én nem vagyok arra teremtve, hogy gyereket szüljek. Pedig imádnám, ha megint életet adhatnék. Csak félek, hogy életet vennék el, vagy tennék tönkre. Mint a tiéd- majdnem. Lehet idővel elhalványulnak a rossz emlékek, lehet, ha lefekszem, nem jut többé eszembe mindaz, amit át kellett élnünk. Lehet, ha látom, hogy Te is szépen fejlődsz, hogy ugyan annyi esélyed lesz, mint más gyerekeknek, akkor majd elgondolkodom egy újabb terhességen. Addig is itt vagy nekünk, akit nagyon szerethetünk és szeretünk is, amennyire csak elbírod! 🙂
2009 április 26. | Szerző: prücsök23
Ma vasárnap van és mi megint kettesben vagyunk. Apa sokat dolgozik. Az este tágra nyílt szemekkel néztél, mikor megérkezett! Mintha azt kérdezted volna, ,,hát te meg hol voltál”,? Különleges kapcsolat van köztetek. Mintha csak tudnád, mennyire akart Téged és mennyire bízott benned. Hetente többször megtette a kétszáz kilómétert, hogy láthasson az intenzíven, míg én feküdtem a műtét után! És mikor ő telefonált, hogy érdeklődjön az állapotod felől, neki mindig jót mondtak! Rengeteg pozitív energiát kaptunk tőle abban a nehéz időszakban. Mintha az elmúlt tizenhárom évben erre tartogatta volna az optimizmusát, hogy akkor legyen a támaszom, mikor igazán szükség van rá. Az élet apró cseprő dolgaiban inkább én vagyok derűlátó. Vajon Te kinek a tulajdonságait öröklöd majd? Most még nehéz lenne megmondanom.
Holnap viszont velünk lesz a papa is , majd csapunk egy jó kis családi napot!
2009 április 25. | Szerző: prücsök23
Már túl vagyunk az első reggeli összebújáson. Te szunyókálsz én meg szürcsölgetem a kávém. Szeretem az ilyen békés reggeleket!Ez majd feldob,mert kicsit nyomott a hangulatom. Azt álmodtam, hogy leukémiás lettem. Végig azt hajtogattam az orvosnak, hogy én nem félek a haláltól, de Neked szükséged van még rám, el kell, hogy indítsalak az élet útján és annyi mondanivalóm van még számodra!Már nem saját magam miatt aggódtam, hanem Érted.Ez egy visszatérő álmom, de most kapott egy új szereplőt. Érdekes, hogy a tudatalattimban is ott vagy, mint ahogy minden tudatos gondolatomban és cselekvésemben is. Úgy látszik, tényleg anya lettem vagyis inkább Anya! Képzeld, Apa tegnap azt mondta, hogy ragyogok, mióta megszülettél! Nem tudom, mikor kaptam utoljára ilyen kedves bókot!
Tegnap társaságban voltunk egész délután. Rájöttem, hogy nagy huncut vagy! Mikor bevittelek szopizni, akkorákat mosolyogtál rám, gőgicséltél, kacarásztál. Aztán, ahogy kiléptünk az ajtón, lefagyott a mosoly az arcodról és megint diplomata képet vágtál. Higgadtan figyelgettél mindenkit, de a szád még véletlenül sem húztad felfelé. Nem tudom, hogy ez bizalmatlanság vagy érdeklődés az ismeretlenek felé, de az fix, hogy nem sokan ismerik a jókedvű mazsolánkat inkább a kis komolyt! Azért én örülök, hogy legalább Apát és engem kitüntetsz néha egy-egy mosollyal. Annál értékesebbek ezek a pillanatok számunkra!
2009 május 16. | Szerző: prücsök23
Apa reggel ért haza, mert éjszakás volt. Ébren vártam és reggeli közben mesélte, mi történt a munkahelyén.Én csak olyan érdekfeszítő témákról tudok beszélni, mennyit és hánykor szopiztál ill. kakiltál. Kicsit már röstellem, de néha én is mennék már dolgozni. Aztán persze megbánom az ilyen kósza gondolatokat, mert ez azt jelentené, hogy nem vagyok Veled szívesen. De erről szó sincs! Az új szerep, hogy anya lehetek, egyre többel ajándékoz meg. Csak néha bezártnak érzem magam. Már egy éve itthon raboskodom, mióta megtudtam, hogy terhes vagyok, majd röviddel utána el is kezdtem vérezni. Innentől többet nem engedtek dolgozni…
Ha valakinek ezt így elmondanám, tuti bolondnak nézne, azok után, hogy mennyit epekedtünk utánad, hogy végig izgultuk a babavárást, a születésed utáni időről meg ne is beszéljünk! De annak ellenére, hogy anyuka lettem, az előző énem is valahol bennem van és kaparna kifelé!De ugye illik mintaanyukát játszani a mai világban és az emberek talán szörnyetegnek gondolnának, ha azt mondanám kicsit monoton az itthonlét egy öthónapossal, aki még beszélni sem tud és nagyon sokat alszik!
Most, hogy így elfilóztam ezen a dolgon, rájöttem, senki nem mondta, hogy üljek itthon a fenekemen és sajnáljam magam!Ha jól átgondolom, összeegyeztethető talán a babázás és, hogy ne szakadjon meg minden szociális kontaktusom. Hamarosan elkapjuk a babahordozót, és onnantól kezdve nyakunkba veszzük a világot picikém! remélem, te is élvezni fogod!
Oldal ajánlása emailben
X